Jákob és apósa, Lábán között a viszony végérvényesen elmérgesedni látszik - ám, ha figyelembe vesszük, hogy eddig minden egyes interakciójuk során felváltva átverte, becsapta, vagy totál hülyének nézte az egyik a másikat, ez aligha meglepő. Ezért Jákob, miután jól megtollasodott, úgy dönt, ideje sátrat bontani. Ám ehhez Lábánnak is van néhány keresetlen és megtévesztően önsajnáltató szava.

Az előző fejezet tartalmából:

Lea, Ráhel, Fredé és Glené Bilha és Zilpa szánalomra méltó szülőversenye után Jákob - aki Ráhel nőül vételét követően elvileg haza is mehetett volna! - egyezséget köt Lábánnal, melynek értelmében Lábán kiterjedt nyájának meglévő és születendő fekete, pöttyös és csíkos egyedei Jákobot illetik. Ezt követően Jákob valamiféle bizarr biológiai bűbájjal, és nyilván némi isteni közbeavatkozással eléri, hogy újsütetű nyájának szaporulata valószerűtlenül megnövekedjen, Lábáné pedig stagnáljon.

(Mózes I. könyve, 31:1-55)

„És meghallá a Lábán fiainak beszédét, kik ezt mondják vala: »Valamije volt atyánknak, mind elvette Jákób; és atyánkéból szerezte mind e gazdagságot.«” - 31:1

Lábán fiai, úgy tűnik, nem voltak jelen az előző fejezetben, amikor is apjuk és Jákob között megszületett a megállapodás, miszerint Lábán nyájának csíkos, pöttyös, tarka, na meg loncsos, lompos és bozontos, piszén pisze egyedei Jákobot illetik, a többi pedig marad Lábáné. Meg akkor sem, amikor maga Lábán jelentette ki, hogy amióta Jákob nála van - akivel meg állítólag az Úr van -, busás vagyonra tett szert.

Az persze már teljesen más lapra tartozik, hogy Jákob saját nyájának elképesztő szaporulatát isteni közbenjárással, és/vagy némi hígvelejű genetikai mágia segítségével érte el - miközben Lábánnak megmaradtak a fehér egyedek, utóbbiakat a megállapodásuk értelmében ugyanis nem vette el magának Jákob. Legalábbis a Biblia nem taglalja, hogy extra bosszú gyanánt Lábán szemétkedései miatt Jákob ilyesmit tett volna - noha előéletét tekintve bizonyára kitelt volna tőle.

Szóval akárhogy nézem, e „Hogyan szarjunk minél nagyobbat egymás palacsintájába?” verseny eddig döntetlenre áll a két simlis, bronzkori mastermind között, így Lábán fiainak hisztije elég gyenge lábakon áll. És nem mellesleg: az előző fejezetben a megállapodásuk után Lábán fehér nyáját valamiért Jákob vigyázta, Jákob egyre csak növekvő tarka-barka nyáját pedig Lábán fiai felügyelték. Nem tűnt hát fel nekik korábban, hogy Jákob nyája rohamtempóban növekszik, miközben apjuké meg egyre kisebb lesz? Nem gondolták, hogy esetleg érdemes lenne eme aggasztó tendencia okait kinyomozni? És miből vonták le azt a konklúziót, hogy Jákob keze van a dologban? A Biblia nem taglalja.

„És látá Jákób a Lábán orczáját, hogy ímé nem olyan ő hozzá mint annakelőtte.” - 31:2

Ezt vajon hogyan kell érteni? Lábán először megszegve szavát, csellel adta hozzá a kancsal tehén Leát Jákobhoz a szép Ráhel helyett, aztán évtizedeken át gyakorlatilag ingyen dolgoztatta Jákobot. Szóval, hogyha immár „nem olyan ő hozzá, mint annakelőtte”, akkor ez azt jelenti, hogy az eddig haszonleső és szarházi Lábán hirtelenjében kedves, becsületes és vajszívű nagypapi lett? (Spoiler alert: nope.)

„Monda pedig az Úr Jákóbnak: »Térj meg atyáid földére, a te rokonságod közé, és veled lészek.«” - 31:3

Miért, eddig hol a fészkesben volt?

Azon idő alatt, amíg Jákob gyakorlatilag Lábán csicskája volt, az Úr csak ücsörgött mennyei trónján - vagy a nyavalya tudja, hol -, és egykedvűen figyelte a dicstelen eseményeket? Aztán, az előző két fejezet szövegének alapján, körülbelül három évtized elteltével (hiába áll lentebb ebben a fejezetben húsz év) egyszeriben feláll, lesepregeti magáról az időközben lehullott kóbor pattogatott kukorica darabokat, majd kijelenteti, hogy ez így márpedig nem mehet tovább? Ezt követően pedig mindentudó, mindenható és mindenütt jelen lévő jóindulatában arra utasítja aktuális kegyeltjét, Jákobot, hogy térjen vissza Háránból Beérsebába a rokonság közé Lábán haragja elől? (Akit eredetileg azért keresett fel Jákob, mert a történet szerint Izsák azt akarta, hogy a rokonság berkeiből szerezzen magának feleséget. Vagy azért, mert a csúnyán átvert Ézsau elől kényszerült menekülni. Valamelyik a kettő közül.)

„Elkülde tehát Jákób, és kihívatá magához Rákhelt és Leát a mezőre az ő nyájához. És monda nékik: »Látom atyátok orczáját, hogy nem olyan hozzám, mint ennekelőtte; de az én atyám Istene velem volt. Ti pedig tudjátok, hogy teljes erőm szerint szolgáltam atyátokat. De atyátok engem megcsalt, s tízszer is megváltoztatta béremet; mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nékem kárt tehessen. Mikor azt mondotta: A pettyegetettek legyenek a te béred, a juhok mind pettyegetetteket ellenek vala. Ha azt mondotta: A csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind a csíkos lábúakat ellenek vala.«” - 31:4-8

Ha az évtizedeken át tartó robotmunkát és kizsákmányolást - ráadásul egy olyan korban, amikor az emberek várható életkora alig érte el a harminc évet - nem kárként értelmezzük, akkor az Úr valóban nem engedte, hogy Lábán kárt tehessen Jákobnak... 

Akkor tudnék itt azonosulni Jákob karakterével, hogyha kérdőre vonta volna az Urat, mondjuk így: „Ó, Uram, ki mindig biztosítasz, hogy az én oldalamon állsz, magyarázd el nekem, mi végre hagytad, hogy apósom cselszövése és haszonlesése miatt évtizedeket fecséreljek el itt az életemből? Miért nem segítettél meg korábban, hogy kedvenc hobbijaimnak hódolhassak? A megalázó robot helyett hányszor és hányféleképpen verhettem volna át bátyámat, azt a szőrös majom Ézsaut? Hány és hány szolgálólányt hághattam volna meg és ejthettem volna teherbe, miközben Te a feleségeim méhével szórakozol? Miért hagytad, hogy ezt tegye kiválasztottaddal Lábán?” Ám Jákob nem kérdez semmit. Ehelyett szolgalelkű szótlanságba burkolózva sodródik a bizarr cselekménnyel és a képtelenebbnél képtelenebb eseményekkel.

„»Így vette el Isten atyátok jószágát és nékem adta.«” - 31:9

Ezek szerint Lábán fehér jószágai, melyek csíkos, pöttyös, pepita egyedeket ellettek Jákobnak, a szülés után mind meg is döglöttek azonnal? Vagy hogyan vette el az Úr Lábán jószágait? A Biblia nem taglalja.

„»Mert lőn a juhok foganásának idejekor, szemeimet felemelém, és látom vala álomban, hogy ímé a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, petyegetettek és tarkák. Akkor monda nékem az Isten Angyala álmomban: Jákób. És felelék: Ímhol vagyok. És ő monda: Emeld fel szemeidet és lásd, hogy a mely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. Mert mindazt láttam, a mit veled Lábán cselekszik vala.«” - 31:10-12

Az Úr angyala látta, hogyan zsákmányolja ki Lábán Jákobot? Aztán évtizedeken át figyelte mindezt, mielőtt az Úr vigaszdíjjal kompenzálta volna a kiválasztott és simlis Jákobot szenvedéseiért? Mondjuk nem először tűnik úgy a történetben, hogy a Mennyekben az elsődleges szórakozási forma a teremtmények hosszas szenvedéseiben való tobzódás. Főleg, hogyha isteni kiválasztottról van szó. Ki ne akarna egy ilyen főnöknek dolgozni?

„»Én vagyok ama Béthelnek Istene, a hol emlékoszlopot kentél fel, és a hol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre.«” - 31:13

Most akkor az Úr angyala, vagy az Úr jelent meg Jákob álmában?

„És felele Rákhel és Lea, és mondának néki: »Vajjon vagyon-é még nékünk valami részünk és örökségünk a mi atyánk házában? Avagy nem úgy tartott-é minket mint idegeneket? midőn minket eladott, és értékünket is teljesen megemésztette. Mert mind ez a gazdagság, melyet Isten vett el a mi atyánktól, miénk és a mi fiainké. Most azért valamit néked az Isten mondott, azt cselekedjed.«” - 31:14-16

Ezzel be is igazolódott az előző két fejezet során megfogalmazódott gyanú, miszerint Lea és Ráhel - a kor szokásainak megfelelően - nem saját akaratukból házasodtak össze Jákobbal, hanem úgy kerültek cseberből vederbe, mintha eladásra szánt haszonállatok lettek volna. Ennek ellenére mégis szülőversenyt rendeztek Jákob kegyeiért, amibe belekényszerítették kiszolgáltatott szolgálólányaikat, Fredét és Glenét Bilhát és Zilpát is. A két testvér láthatóan komolyan vette azt a korábbi állítólagos isteni parancsolatot, mely szerint a feleség agyatlan és szótlan feltétlen engedelmességgel tartozik a férjének. Még akkor is, ha a férj olyan címeres csaló, szexmániás, balek és pöcs, mint Jákob, aki évtizedeken át hagyta, hogy a nem különben svindler Lábán szívassa.

Ami pedig Lábán vagyonát illeti, a történetírók ez idáig háromféle verziót adtak meg ennek sorsáról. Lábán fiai azt mondták, Jákob lopta el apjuk vagyonát. Aztán Jákob azt állította, az Úr vette el Lábán vagyonát. Erre jön Ráhel és Lea, akik szerint Lábán maga kótyavetyélte el a vagyonát, aztán az Úr is elvette tőle (de mit, ha elkótyavetyélte?). Lehet választani. (Spoiler alert: Soros György nyúlta le, holland segítséggel.)

„Felkele tehát Jákób, és feltevé gyermekeit és feleségeit a tevékre; és elvivé minden nyáját, és minden keresményét, melyet keresett vala; minden jószágát, melyet szerzett vala Mésopotámiában, hogy elmenjen az ő atyjához Izsákhoz Kanaán földére.” - 31:17-18

Amikor Jákob elindult Háránba, a történetből úgy tűnt, mintha az agg és időközben megvakult Izsák már nagyon közel járt volna a halálhoz. Azóta eltelt pár évtized. Vajon él még?

„Lábán pedig elment vala juhait nyírni; azonközben ellopá Rákhel a házi bálványokat, melyek atyjánál valának.” - 31:19

Hogyha az Úr/Jákob/Barbrady sheriff/a denveri musztángok bajnokcsapata mindenét elvette Lábánnak, ahogy azt Lábán fiai, lányai és Jákob állították korábban, akkor mégis miféle juhokat ment el nyírni? A Biblia nem taglalja.

Ahogy azt sem, hogy miféle bálványokat lopa el apjától Ráhel, és miért. Csak nem politeista volt Jákob háráni rokonsága? Szerencse, hogy Mózes még a fasorban sem volt a tízparancsolattal!

„Jákób pedig meglopá a Siriabeli Lábánnak szívét, mivelhogy nem adá tudtára, hogy szökni akar. Megszökék tehát mindenestől, és felkelvén, általméne a folyóvízen, és Gileád hegy felé tarta. És mikor harmad napra megmondák Lábánnak, hogy Jákób elszökött, maga mellé vévén az ő rokonait, hét napi járó földig űzé őket; és eléré a Gileád hegyén.” - 31:20-23

Meg kell hagyni, nem kis teljesítmény Jákob részéről, hogy sikerült megszerveznie, hogy alattomban való szökése három napig észrevétlen legyen. Nem lehetett egyszerű, hiszen Lábán és fiai eleve sejtették, hogy valami nem stimmel, így az ember azt gondolná, hogy Jákobon tartották a szemüket. És főleg úgy nem lehetett könnyű lopva lelépni, hogy a szöveg alapján Jákob vitte magával az előző fejezet végén megszerzett sok juhot, szolgálót, szolgát, tevét és szamarat is, nem is beszélve az igencsak népes kiccsaládról. Már-már hihetetlen mutatvány, David Copperfieldnek bizonyára csorogna a nyála ilyesmi láttán.

Sajnos azonban a háromnapi előny ellenére nem örömködhetett sokáig Jákob, mert egy roppant izgalmas, tíz napos tevés üldözés után Lábán utolérte a kiterjedt pereputtyot.

„Isten pedig megjelenék a Siriabeli Lábánnak éjjeli álomban, és monda néki: »Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.«” - 31:24

Az Úr telepatikus úton azt üzeni Lábánnak, hogy „Pofád lapos!”

De jó is lehetett Jákobnak, hogy egy olyan hatalmas istenség áll az oldalán, akinek épp az ilyen ZS-kategóriás szappanoperákba illő, félcédulás és kisstílű családi viszálykodások mikromenedzselése az egyik szakterülete! Miközben elvileg az egész Univerzumot is felügyeli. Ezt a mázlit!

„Mikor eléré Lábán Jákóbot, s Jákób a hegyén voná fel sátorát; Lábán is a Gileád hegyen voná fel az ő rokonaival egybe. És monda Lábán Jákóbnak: »Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert foglyokként vitted el? Miért futottál el titkon, s loptál meg engem? Miért nem jelentetted nékem, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedűszóval? És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél. Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólíta engem, ezt mondván: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj. Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához: miért loptad el az én isteneimet?«” - 31:25-30

Mivel az Úr nem küld le Lábánra villámot... ja, nem, az Zeusz... nem kiabál le a Mennyekből dörgedelmes hangon Lábánnak, amiért az nagy ívben szart az iménti isteni utasításra, hogy „Nem megmondtam, hogy pofád lapos?”, felteszem, Lábánnak ez az Oscar-díjra méltó kis siráma Jákob irányába nem volt se nem jó, se nem rossz. Ezek szerint, hogyha az embert lopással és csalással vádolják meg, az csak amolyan semleges megnyilvánulás, nem kell rajta megsértődni.

Lábánt pedig valószínűleg azért fojtogathatta a kétségbeesés bálványainak eltűnése miatt, mert sátrában a feng shui szabályai szerint elhelyezve azokat - és némi száraz teveszarral körbeszórva őket megadott sugarú körben -, képesek voltak bevonzani a jó szerencse mellett az olyan balekokat is, mint Jákob. Meg persze a legyeket, de valamit valamiért.

„Felelvén pedig Jákób, monda Lábánnak: »Mert féltem, mert gondolom vala, hogy talán elveszed a te leányaidat én tőlem erővel. A kinél pedig megtalálod a te isteneidet, ne éljen az. Atyánkfiai előtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el.« Mert nem tudja vala Jákób, hogy Rákhel lopta el azokat.” - 31:31-32

Kissé aránytalannak tűnik, hogy néhány redves szobrocska ellopásáért valakinek meg kell halnia, de hé: nem a mértékletességük és józan eszük miatt szeretjük a Biblia szereplőit.

„Beméne tehát Lábán Jákób sátorába, és Lea sátorába, és a két szolgáló sátorába, és nem találá meg; akkor kiméne Lea sátorából, és méne a Rákhel sátorába. Rákhel pedig vette vala a házi bálványokat, és tette vala azokat egy tevének a nyergébe, és rájok űle; Lábán pedig felhányá az egész sátort, és nem találta vala meg azokat. Akkor monda az ő atyjának: »Ne haragudjék az én uram, hogy fel nem kelhetek előtted, mert asszonyok baja van rajtam.« Keresé tehát, de nem találá a házi bálványokat.” - 31:33-35

Nocsak, nocsak. Úgy tűnik, Ráhel nem csak szép volt és szervilis, hanem szorult belé némi fifikásság is. Pontosan tudta, hogy bizonyos férfiak sikítva menekülnek egy menstruáló, „tisztátalan” nőnek még a puszta gondolatától is, és nem volt rest kijátszani ezt az ütőkártyát. Well played!

Mondjuk az most sem derül ki, hogy mégis mi a nyavalyáért lopta el apja bálványait. Piti bosszú? Közelebb álltak szívéhez a régebbi kitalált istenek? Esetleg ezekbe rejtette el a Leának beígért szexuális szolgáltatásokért kapott mandragóra bogyók maradékát? A Biblia nem taglalja.

„Jákób pedig haragra gerjede s feddődék Lábánnal. Megszólala Jákób és monda Lábánnak: »Mi a vétkem, és mi a bűnöm, hogy üldözőbe vettél? Bezzeg minden holmimat felhánytad, mit találtál a magad házi holmija közűl valót? add elő itt az én rokonaim és a te rokonaid előtt, hogy tegyenek ítéletet kettőnk között.«” - 31:36-37

„Ámde a csíkos, pöttyös, tarka, na meg loncsos, lompos és bozontos, piszén pisze jószágokat hagyd ki a dologból, hiszen azok azért kerültek hozzám dögivel, mert az Úr az én oldalamon áll!” - tehette volna hozzá a lopva meglépett, ám utolért Jákob.

„»Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg. A mit a vad megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt; tőlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is. Úgy voltam hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtől. Immár húsz esztendeje hogy házadnál vagyok; tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért; te pedig béremet tízszer is megváltoztattad. Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene, és az Izsák félelme velem nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem, de megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett téged tegnap éjjel.«” - 31:38-42

Jákob sopánkodására reflektálva - utólagos engedelmével - kedves olvasóm és tanult kollégám, MrEnderby előző poszthoz írt, Jákobbal kapcsolatos kommentjéből idéznék: aki évtizedeken keresztül hagyja magát szopatni, az vagy nagyon szeret szopni, vagy tényleg hülye. Mindemellett meg számolni sem tud, mert a Jákob által emlegetett húsz év az előző két fejezet alapján sehogy sem jön ki.

Érdekes mozzanat a szerzők részéről, hogy Jákob az Urat Ábrahámnak az isteneként, Izsáknak pedig a félelmeként említi - tekintve, hogy Ábrahám isteni utasításra minden további nélkül hajlandó lett volna égő emberáldozatként bemutatni a gyerek Izsákot. Szívmelengető.

„Felele pedig Lábán és monda Jákóbnak: »A leányok én leányaim és a fiak én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz mind az enyim, de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak, vagy az ő magzatjaiknak, a kiket szűltek? Most tehát jer, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az légyen bizonyságul közöttem és közötted.«” - 31:43-44

Hát itt mindenki amnéziás? Olyan, mintha Lábán is elfelejtette volna a megállapodást, miszerint a nyáj tarka-barka egyedei Jákobot illetik. Meg hogy a lányait is ő maga adta Jákobhoz. (Lehet, hogy a későbbiekben az Úrnak nem mannát, vagy jóságport, hanem Cavintont kellett volna szórnia a mennyekből.)

Aztán váratlanul, minden siránkozás és vádaskodás ellenére a feledékeny és gyakorlott szarkeverő Lábán szövetséget ajánl a szintén szita agyú és gyakorlott szarkeverő Jákobnak. What could go wrong?

„És vőn Jákób egy követ, és felemelé azt emlékoszlopul. És monda Jákób az ő atyjafiainak: »Szedjetek köveket!« És gyűjtének köveket, és csinálának rakást; és evének ott a rakáson. És nevezé azt Lábán Jegár-Sahaduthának, Jákób pedig nevezé Gálhédnek. És mondja vala Lábán: »E rakás bizonyság ma, közöttem és közötted, azért nevezék Gálhédnek.« És Miczpának, mivelhogy mondá: »Az Úr legyen vigyázó közöttem és te közötted, a mikor egymástól elválunk.«” - 31:45-49

Jákob láthatóan leokézza az egyezséget, és elnevezi a szövetséget szimbolizáló kőrakást X-nek. Lábán pedig Y-nak. Aztán meg X-nek, majd Z-nek is. Szóval akkor most mi a nyavalya a neve ennek a két címeres kókler koalícióját kommemoráló, komikus kőrakásnak?

Mindenesetre remek előjel egy épp szárba szökő szövetségnél, hogyha a felek (meg a szerzők) még egy nyamvadt kőrakás nevében sem tudnak megegyezni.

„»Ha az én leányaimat nyomorgatánd, és ha az én leányaimon kivűl több feleséget veéndesz, senki sincs ugyan velünk; de meglásd: Isten a bizonyság én közöttem és te közötted.«” - 31:50

Lábán azt mondja Jákobnak, hogy Leán és Ráhelen kívül nem lehet más felesége. Szóval mi a helyzet Fredével és Glenével Bilhával és Zilpával, a két kiszolgáltatott szolgálólánnyal, akiket az előző fejezet szintén Jákob feleségeiként emleget? Vagy ők csak „feleségei” lettek Jákobnak, amolyan eufemisztikus, bibliai értelemben, és csak gyereknemzéshez volt rájuk szükség? A Biblia nem taglalja.

„És monda Lábán Jákóbnak: »Ímé e rakás kő és ímé ez emlékoszlop, a melyet raktam én közöttem és te közötted.«” - 31:51

Találós kérdés: ki állította az emlékoszlopot, Lábán, vagy Jákob? Itt az áll, hogy Lábán. Csupán néhány sorral feljebb meg az, hogy „és vőn Jákób egy követ, és felemelé azt emlékoszlopul”. Tán két emlékoszlopot állítottak? A Biblia nem taglalja.

„»Bizonyság legyen e rakás kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy sem én nem megyek el e rakás kő mellett te hozzád, sem te nem jössz át én hozzám e rakás kő, és ez emlékoszlop mellett gonosz végre. Az Ábrahám Istene, és a Nákhor Istene, és az ő atyjok Istene tegyenek ítéletet közöttünk.« És megesküvék Jákób az ő atyjának Izsáknak félelmére.” - 31:52-53

Megesküszik egymásnak a két csaló, hogy amikor a jövőben a Jákob/Lábán/Barbrady sheriff/a denveri musztángok bajnokcsapata által állított emlékoszlopra pillantanak, emlékezni fognak arra, hogy megígérték, többé nem fogják átkúrni egymást simlis szándéktól vezérelve. Azt, hogy közös előéletüket számba véve mennyire bíztak egymás szavában, a Biblia nem taglalja. Ha volt egy csöpp eszük - ami az eddigi cselekményt elnézve nem túl valószínű -, akkor egyáltalán nem.

„Akkor Jákób áldozatot öle ott a hegyen, és vendégségbe hívá az ő rokonait. És vendégeskedtek vala, s meghálának a hegyen. Reggel pedig felkele Lábán és megcsókolá fiait és leányait és megáldá őket. Azután elméne Lábán, és visszatére az ő helyére.” - 31:54-55

Mint a legtöbb nagy jelentőségű eseményre a Bibliában, e szemfényvesztők szövetségére is meghitt áldozati szertartással kerül pont. Ezt követően Lábán elindult haza, miközben feltehetően azt dúdolta az orra alatt, hogy "Bye bye, Jákob, kitoltál velem, elmentél és azóta a bálványaim keresem".