Az egyre idősödő Ábrám több alkalommal esedezett már utódokért, ám eddig csak ígéreteket kapott az Úrtól. Önzetlen, pragmatikus és meddő felesége, Száraj ezért gondol egyet, és a saját kezébe veszi a dolgokat: egészen pontosan felajánlja férjének egyik szolgálólányát. És itt kezdődnek a bonyodalmak.

Az Úr álomkép alakját öltve biztosítja Ábrámot támogatásáról, de Ábrám egyelőre nem vágyik másra, csak utódokra. Ezt követően egy velős, csillagszámolással és állatáldozatokkal tarkított párbeszéd során az Úr negyedszerre is Ábrámnak ígéri más népek földterületeit. Aztán - biztos, ami biztos alapon…

Ábrám és Lót területi egyezkedése után, ebben az izgalmasan induló fejezetben egy háború kellős közepén találjuk magunkat, melyben két, királyok alkotta koalíció veselkedik egymásnak. És hogy miért harcolnak? Igazából nem tudni. Valószínűsíthetően azért, hogy az idős Ábrám kidomboríthassa lappangó…

Ábrám, ha nem is dicsőségesen, de a fáraó megtévesztése révén megtollasodva tér vissza Egyiptomból, hogy aztán külön utakon kezdjenek járni Lóttal. Eközben az Úr ismételten Ábrámnak és eleddig nem létező leszármazottainak ajándékozza Kánaán földjét, holott Száraj még mindig meddő, emellett korából…