Ráhel és Lea kiszolgáltatott szolgálólányaik bevonásával szülőversenyt rendeznek, így Jákobnak négy különböző nőtől születik nyolc gyereke ebben a fejezetben. Jákob ezt követően úgy dönt, ideje sátrat bontani és elhagyni Háránt, ezért megállapodást köt apósával, Lábánnal, akit aztán meglehetősen, khm, rendhagyó módszerrel paliz be.

Az előző fejezetben Lábán mesterkedésének eredményeként Jákob nem Ráhelt, hanem Leát vette feleségül hét év ingyenmunkáért cserébe (és nem szégyellem bevallani, hogy még mindig nem értem, hogyan történt ez). Aztán újabb hét év ingyenmunka után feleségül vette Ráhelt is. Lea és Ráhel pedig kaptak egy-egy szolgálólányt nászajándékba, Glenét és Fredét Zilpát és Bilhát. Ezt követően az Úr - amikor látta, hogy Jákob utálja Leát, Ráhelt meg szereti - bezárta Ráhel méhét, Leáét pedig megnyitotta, aki gyors egymásutánban négy fiúgyereket szült. Végül Lea méhét is bezárta az Úr. Itt tartunk most.

(Mózes I. könyve, 30:1-43)

„És látá Rákhel, hogy ő nem szűle Jákóbnak, irigykedni kezde Rákhel az ő nénjére, és monda Jákóbnak: »Adj nékem gyermekeket, mert ha nem, meghalok.« Felgerjede azért Jákób haragja Rákhel ellen, és monda: »Avagy Isten vagyok-é én, ki megtagadta tőled a méhnek gyümölcsét.«” - 30:1-2

Szegény Ráhel szívét úgy mardossa a féltékenység nővére gyerekeit nézve, mintha az ő hibája lenne, hogy az Úr meddővé tette őt. Olyannyira el van keseredve ettől, és olyannyira értéktelennek érzi magát, hogy azt mondja Jákobnak, belehal, ha nem szülhet neki gyereket.

Jákob pedig mély együttérzéssel így reagál felesége szavaira: „Tudom, hogy nehéz. Nekem is nehéz, de ne emészd magad! Az értékedet az én szememben nem az adja, hány gyereket szülsz nekem. Ám ha erre vágysz, imádkozni fogok az Úrhoz - aki egyébként többször is megszámlálhatatlan utódokat ígért nekem -, hogy megfoganj.”

Ja, nem...

Jákob lényegét tekintve valójában ezt mondja a letargiába esett Ráhelnek: „Miért engem nyaggatsz? Én zártam be a méhedet, vagy az Úr? Na ugye!”

Férjek gyöngye.

„És monda ez (Ráhel): »Ímhol az én szolgálóm Bilha, menj be hozzá, hogy szűljön az én térdeimen, és én is megépüljek ő általa.« Adá tehát néki az ő szolgálóját Bilhát feleségűl, és beméne ahhoz Jákób.” - 30:3-4

A tehetetlen, kétségbeesett, az Úr által meddővé tett Ráhel gyakorlatilag ugyanazzal az elkeseredett kéréssel fordul Jákobhoz, mint korábban Sára is Ábrahámhoz, mondván: „Szarok a házasság szentségére, a hűségre, meg az isteni akaratra, mely szerint nem lehet gyerekem! Egyetlen kiskaput látok ebben a szemét helyzetben. Menj, dugd meg a rabszolgalányt, és hogyha szül, enyém lesz a gyerek!”

Pragmatikus. „Nem hagyhatom, hogy az a kancsal tehén Lea legyőzzön!” - tehette hozzá gondolatban Ráhel.

Az ember szeretné azt gondolni, hogy Jákobban - aki itt már több mint 65 éves lehetett - volt annyi tisztesség, hogy kellesse magát egy kicsit, vagy legalábbis eleinte sértődést mímeljen Ráhel kérése hallatán, ám a Biblia nem taglalja, hogy történt volna ilyesmi. A Biblia szokványos, szűkszavú stílusában elintézi az egészet annyival, hogy megtörtént a „tranzakció”.

Így pedig olyan rész sincs a szövegben, ahol a házaspár valamelyik tagja megkérdezte volna, hogy Fredének Bilhának mi a véleménye arról a tervről, hogy úrnőjének férje „feleségül” vegye, „bemenjen” hozzá és teherbe ejtse őt - ezt követően pedig kihordjon és úrnője térdéhez támaszkodva megszüljön egy gyereket, akiről vélhetően természetes anyai ösztöneit elnyomva és mindenféle ellenkezés nélkül kell majd lemondania úrnője javára. És mivel nem szerepel kérdés a szövegben, így válasz sincs Fredé Bilha részéről.

Mi alapján lehet azt mondani tehát, hogy Jákob itt nem megerőszakolta a felesége által húsdarab módjára rendelkezésére bocsátott szolgálólányt? Mert nem hangzik úgy, mintha Fredének Bilhának lett volna bármiféle beleszólása a sorsáról mások által hozott döntésekbe. Ám mi alapján várnánk a Bibliától, ami eddig sem volt és később sem lesz túlságosan méltányos a Föld lakosságának felével, vagyis a női nemmel szemben, hogy méltányos legyen egy sehonnai kis rabszolgalány iránt? A cél szentesíti az eszközt, gondolom.

Blessed be the fruit!

„És teherbe esék Bilha és szűle Jákóbnak fiat. És monda Rákhel: »Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, és adott énnékem fiat«: azért nevezé nevét Dánnak. Ismét fogada az ő méhében, és szűle Bilha, a Rákhel szolgálója más fiat is Jákóbnak. És monda Rákhel: »Nagy tusakodással tusakodtam az én nénémmel, és győztem«; azért nevezé nevét Nafthalinak.” - 30:5-8

Kockázatos kis játékot űzött Ráhel, hiszen nem kalkulálta bele a bombabiztos tervbe, hogy az Úr talán nem véletlenül tette őt meddővé. Más szavakkal, elvileg nagyon rosszul is elsülhetett volna Ráhel számára, hogy homlokegyenest szembement az isteni akarattal. Hiszen az Úr nyilván jó okkal zárta be eddig is a nők méhét a történetben, és nem csak szórakozásból, vagy azért, hogy izgalmasabb sztorikat lehessen mesélni bronzkori tábortüzek körül. Ugye?

Fredé Bilha aztán két, valószínűleg erőszakban fogant fiút szült, akik Ráheléi lettek. Azt, hogy mennyi köze volt ezt követően Fredének Bilhának a gyerekekhez, a Biblia nem taglalja. Felteszem, szoptathatta a gyerekeit, miközben kénytelen volt elnyomni természetes anyai ösztöneit úrnője javára. De hát ilyen a rabszolgasors...

Dán nevének jelentését nézve felmerül bennem a kérdés: ha az Úr engedte, hogy Fredé Bilha gyerekeket szüljön a szívtelen isteni akarattal dacoló, meddővé tett Ráhelnek, nem lett volna sokkal egyszerűbb, és kevésbé erőltetett, ha eleve hagyta volna Ráhelt gyerekeket szülni? Főleg annak tudatában, hogy szaporodásra és sokasodásra szólította fel az embereket, emellett a pátriárkáknak egyfolytában megszámlálhatatlan utódokat ígérget? Nem tűnne fel sokkal jobb színben az Úr, ha nem hozott volna kiszolgáltatott nőket ilyen végtelenül megalázó helyzetbe? A Biblia nem taglalja.

Naftáli nevének jelentéséből kiindulva pedig az a kérdés merül fel bennem, hogy Ráhelben akkor most a gyerekek utáni őszinte sóvárgás izzott, amikor gyakorlatilag tenyészállatként használta Fredét Bilhát, vagy az a vágy, hogy lepipálja a nővérét? A szöveg alapján nem tudom eldönteni, melyik lehetett az erősebb motiváció Ráhel számára.

Mindenesetre eddig 4-2 e képtelen és lelombozó gyerekszülő-verseny eredménye Lea javára (akinek eddigi gyerekei a történet szerint tényleg a sajátjai voltak, és nem csak egy másik, vajúdó nő hátának térddel való érintése miatt). Szóval gondolatainak milyen röppályáján vonta le azt a következtetést Ráhel, hogy legyőzte nővérét? Talán beleőrült az Úr által kirótt meddősége miatt érzett letargiájába, és ezért fogta fel párbajként a dolgot? A Biblia nem taglalja.

Már csak abban lehet reménykedni, hogy Leában lesz annyi méltóság, hogy ne menjen bele ebbe a tragikomikus és lealacsonyító játékba, és esetleg azt mondja Ráhelnek: „Testvérek vagyunk, és rohadt a helyzetünk. Miért harcolnánk egymással, amikor egymás támaszai is lehetnénk? Ha az Úr bezárja a méhünket, hát akkor zárja! Nem kötelező gyerekeket szülnünk. Versenyt szülnünk egymással meg főleg nem. Legyünk csillagászok! Vagy indítsunk vállalkozást! Miért ne tehetnénk?”

„Látván pedig Lea hogy ő megszűnt a szűléstől, vevé az ő szolgálóját Zilpát, és adá azt Jákóbnak feleségűl. És szűle Zilpa, Lea szolgálója, fiat Jákóbnak. És monda Lea: »Szerencsére!« És nevezé nevét Gádnak. És szűle Zilpa, Lea szolgálója, más fiat is Jákóbnak. És monda Lea: »Oh én boldogságom! Bizony boldognak mondanak engem az asszonyok!« És nevezé nevét Ásernek.” - 30:9-13

Ám Lea belemegy a játékba...

Ráhelhez hasonlóan Lea is tenyészállatként ajánlja fel szolgálólányát a már jócskán nyugdíjas korú Jákobnak, aki Glenéhez Zilpához is „beméne”. Glené Zilpa ezt követően szintén két fiút szül, Gádot és Ásért. Lea pedig meg van győződve arról, hogy a többi nő mind az ő boldogságát csodálja. Ráhelt meg nyilván eszi az irigység.

6-2 Lea javára.

Azt, hogy a két szolgálólány úrnőikhez hasonlóan féltékenykedett-e egymásra, a Biblia nem taglalja. Az én tippem az, hogy aligha.

Egyébként mi történhetett azon balladai homályos kilenc hónapok alatt, amíg a fejezetben emlegetett nők kihordták a gyerekeket? Feltámadtak-e a tenyészállatokként használt szolgálólányokban az anyai ösztönök? Milyen érzés volt számukra látni, hogy olyan nők nevelik a gyerekeiket, akiknek alárendeltjeik? Harcoltak esetleg a gyerekeikért? Vagy csak rezignáltan nyugtázták, hogy nekik az a sorsuk, hogy olyan nők férjével feküdjenek össze parancsszóra, és olyan nőknek szüljenek gyerekeket, akiknek az Úr szórakozik a méhükkel? A Biblia nem taglalja.

Emellett Jákob szüleinek, Rebekának és Izsáknak korábban nagyon fontos volt, hogy Jákob rokonok közül vegyen magának feleséget a vérvonal „tisztasága” miatt, és ne holmi politeista hettita bigéket, mint Ézsau. A két szolgálólány, Fredé és Glené Bilha és Zilpa vajon Jákob rokonai voltak? A Biblia ezt sem taglalja.

„És kiméne Rúben búzaaratáskor, és talála a mezőn mandragóra-bogyókat s vivé azokat az ő anyjának, Leának. És monda Rákhel Leának: »Adj nékem kérlek a fiad mandragóra-bogyóiból.« Az pedig monda néki: »Talán keveselled, hogy elvetted tőlem az én férjemet, s a fiam mandragóra-bogyóit is elvennéd tőlem?« És monda Rákhel: »Háljon veled hát az éjjel a te fiad mandragóra-bogyóiért.«” - 30:14-15

Lea legidősebb fia, vagyis „Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem” (1Móz, 29:32), becenevén Rúben, mandragóra bogyókat talál. Rúben a történetnek ebben a szakaszában hét éves forma lehet - meg nyilván képzett sámán is, hiszen úgy tűnik, mintha pontosan tisztában lenne azzal az ősi hiedelemmel, hogy a mandragóra gyógyítja a meddőséget, emellett főzete kis mennyiségben nyugtató hatású, nagyobb mennyiségben pedig hallucinogén. Ha nem lenne tisztában ezzel, ugyan miért vinné a bogyókat az Úr által szülésre képtelenné tett anyjának?

Láthatóan Ráhel is tisztában volt a mandragóra bogyóinak vélt-valós hatásaival, mert nyomban legfőbb riválisához járul, hogy elkunyerálja azokat tőle. Lea azonban nem hajlandó lemondani a bogyókról, mire húga végső elkeseredettségében, önbecsülésének utolsó, penészes morzsáit is lenyelve azt mondja neki: „Jól van! Legyen hát! A narkóért cserébe szexelhetsz a férjünkkel ma este!”

Idáig süllyedt szerencsétlen Ráhel, amiért az Úr bezárta a méhét.

„Mikor Jákób este a mezőről jöve, eleibe méne Lea, és monda: »Én hozzám jőjj be, mert megvettelek a fiam mandragóra-bogyóiért.« És nála hála azon éjszaka.” - 30:16

Lea láthatóan rábólintott húga striciket idéző üzleti ajánlatára, mert Jákob elé járul, mondván: „Ma este az enyém vagy, cunci!” Ritka eset a Bibliában, hogy egy férfit kezeljenek úgy, mint egy darab húst. Azt, hogy Jákob eleinte, vagy egyáltalán ellenkezett-e, a Biblia nem taglalja.

May the Lord open!

„És meghallgatá Isten Leát, mert fogada az ő méhében és szűlé Jákobnak ötödik fiat. És monda Lea: »Megadta az Isten jutalmamat, a miért szolgálómat férjemnek adtam«; azért nevezé nevét Izsakhárnak. És ismét fogada az ő méhében Lea, és szűle hatodik fiat Jákóbnak. És monda Lea: »Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal; most már velem lakik az én férjem, mert hat fiat szűltem néki«; és neveze nevét Zebulonnak.” - 30:17-20

Lea negyedik saját gyereke után ismét megfogan, ráadásul kétszer is, és két újabb fiút szül - akiknek már megint olyan neveket ad, melyek olyanok lehettek Ráhel számára, mint a nyílt sebbe öntött ecet. Annyi mértékletesség legalább volt Leában, hogy nem mázolta ki sátra oldalára hatalmas betűkkel, hogy „8-2! Go Lea!”

És most mindenki kapaszkodjon meg, azok pedig, akiknek szívpanaszai vannak, vegyék be a gyógyszerüket, mert olyan dolog fog történni, ami fehér holló gyakoriságú a Bibliában!

„Annakutána szűle leányt és nevezé nevét Dínának.” - 30:21

Így van, nem elgépelés: Lea LÁNYT szül!

Ám - gondolom, mivel lányról van szó - az ő neve a fiúkéval ellentétben nem kap külön jelentést. Mondjuk valami olyasmit, hogy „A mandragóra szart sem ért az én húgomnak, bi-bi-bí”, vagy „Remélem, ezt a kislányt sosem hozza majd olyan megalázó helyzetbe az Úr, mint engem”.

Mindenesetre ezt a rangadót is Lea nyerte, így az eredmény 9-2.

Jákobnak tehát négy különböző, az Úr és egymás által lelkileg megnyomorított nőtől született eddig tíz fia és egyetlen lánya. Ha a pátriárkáknak ilyen ütemben születtek csak lányaik, miközben preferáltan csak rokonok között házasodtak, nem is csoda, hogy nem teljesedett be az Úr kiválasztott népének tett ígérete a megszámlálhatatlan utódokról...

„Megemlékezék pedig az Isten Rákhelről; és meghallgatá őt az Isten és megnyitá az ő méhét. És fogada méhében, és szűle fiat, s monda: »Elvevé Isten az én gyalázatomat.« És nevezé nevét Józsefnek, mondván: »Adjon ehhez az Úr nékem más fiat is.«” - 30:22-24

Halle-fucking-lujah!

Ráhelnek végre sikerül saját gyereket szülnie, Józsefet, melyre úgy reagál, hogy „Elvette Isten a gyalázatomat!” Azt a gyalázatot, amibe az Úr maga kényszerítette bele őt azzal, hogy körülbelül húsz éven keresztül zárva tartotta a méhét, csak mert Jákob nem szerette Leát. Ha valaki ilyesmi után hálálkodik, ne csodálkozzon, ha esetleg bekerül a képe a szótárba a szolgalelkűség címszónál. Olyan ez, mint hálálkodva leborulni valaki előtt, aki kihívta a mentőket, miután baltát állított a hátunkba. Vagy én közelítem meg rosszul a dolgot, és tényleg teljesen magától értetődően gyalázatos dolog, ha egy nő azért nem tud szülni, mert az Úr nem hagyja?

(Spoiler alert: Ráhel kérése később teljesülni fog, és világra fog hozni még egy fiút - aztán belehal a szülésbe.)

Egyébként összesítésben 9-3 az eredmény Lea javára. Ám ha kivonjuk a Fredé és Glené Bilha és Zilpa által szült négy fiút, akkor 7-1. Vagyis a szülőverseny egyértelmű aranyérmese Lea, az ezüstérem megosztva a szolgálólányoké, Ráhelnek pedig be kell érnie a bronzéremmel. És a bronzkorra jellemző tendenciáktól eltérően szerencsére mindegyik gyerek élve született a szöveg alapján, a kisfiúk sem kaptak semmilyen fertőzést, amikor rituálisan megcsonkították a nemi szervüket, és az anyukáknak sem lett semmi bajuk.

Praise be!

„És lőn, a mint szűlte vala Rákhel Józsefet, monda Jákób Lábánnak: »Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, az én hazámba. Add meg nékem az én feleségeimet és magzatimat, a kikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert te tudod az én szolgálatomat, a melylyel szolgáltalak téged.« És monda néki Lábán: »Vajha kedvet találtam volna szemeid előtt! Úgy sejtem, hogy te éretted áldott meg engem az Úr.«” - 30:25-27

Jákob, miután nemzett tizenkét gyereket Háránban, úgy dönt, ideje hazamenni Beérsebába. Én pedig nem értem, miért nem indult haza rögtön azt követően, hogy feleségül vette Ráhelt? Hét évet dolgozott Lábánnak Ráhel kezéért, aztán Lábán simlis módon rásózta Leát. Aztán dolgozott még hét évet, és elvette Ráhelt, amivel a szöveg alapján le is járt a „munkaszerződése”. Mi tartotta ezután Jákobot Háránban újabb tizenkilenc évig (ha belevesszük ebbe az időszakba azt a hét évet, ami Lea első szülését előzte meg, és aztán úgy számolunk, hogy évente született egy gyerek)? Az Úr mondta neki, hogy maradjon? Vagy Lábán tartotta sakkban valahogy? Esetleg Ézsau bosszúvágya tartotta őt Háránban? A Biblia nem taglalja.

Lábánnak pedig valószínűleg jó vastag bőr lehetett az arcán, hogy Jákob megtévesztése és Jákob 14+19=33 évnyi ingyenmunkája után képes komoly arccal, önsajnáltatóan azt mondani neki: „Bárcsak jóindulattal néznél rám!” Jákob meg bizonyára nyelte a sós könnyeket, hogy így elszomorította az apósát.

„És monda: »Szabj bért magadnak és én megadom.« Ez pedig monda: »Te tudod mimódon szolgáltalak téged, és hogy mivé lett nálam a te jószágod. Mert a mi kevesed vala én előttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged az én lábam nyomán. Immár mikor tehetek valamit a magam házáért is?« És monda Lábán: »Mit adjak néked?« Felele Jákób: »Ne adj nékem semmit; juhaidat ismét legeltetem és őrizem, ha nekem ezt a dolgot megteszed: Nyájaidat ma mind végig járom, minden pettyegetett és tarka bárányt kiszaggatok közűlök, és minden fekete bárányt a juhok közűl, s a tarkát és pettyegetettet a kecskék közűl, s legyen ez az én bérem. S a mikor majd bérem iránt eljövéndesz, mi előtted lesz, becsületességemről ez felel: a mi nem pettyegetett vagy tarka a kecskék, s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam.« És monda Lábán: »Ám legyen: Vajha a te beszéded szerint lenne.«” - 30:28-34

Lábán megkérdi Jákobot, miféle bért vár bronzkori emberöltőnyi időt felölelő szolgálataiért. Jákob azt feleli, hogy mivel Lábán az ő jelenléte miatt(!) gazdagodott meg, adja neki a tarka, pettyes, csíkos és fekete jószágokat, a többit pedig tartsa meg. És így tudni fogja Lábán, hogy ha másféle jószágot lát Jákob nyájában, az lopott. Lábán pedig azt mondja: „Oké vala.”

„Külön választá azért azon a napon a pettyegetett és tarka kosokat, és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mint a melyikben valami fehérség vala, és minden feketét a juhok közűl, és adá az ő fiainak keze alá. És három napi járó földet vete maga közé és Jákób közé; Jákób pedig legelteti vala Lábán egyéb juhait.” - 30:35-36

Úgy tűnik Jákob annak ellenére, hogy az imént még nagyon menni akart Beérsebába, marad még Háránban. Eközben teljesen logikus módon Lábán fiai vigyázzák a Jákob számára elkülönített, minden bizonnyal kisebb nyáját, Jákob pedig háromnapi járóföldre Lábán nagyobb nyáját, egyedül. De miért?

„És vőn Jákób zöld nyár-, mogyoró- és gesztenye-vesszőket, és meghántá azokat fehéresen csíkosra, hogy látható legyen a vesszők fehére. És a vesszőket, melyeket meghántott vala, felállítá a csatornákba, az itató válúkba, melyekre a juhok inni járnak vala, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek. És a juhok a vesszők előtt foganának és ellenek vala csíkos lábúakat, pettyegetetteket és tarkákat. Azután külön szakasztá Jákób ezeket a bárányokat, és a Lábán nyáját arczczal fordítja vala a csíkos lábú és fekete bárányokra; így szerze magának külön falkákat, melyeket nem ereszte a Lábán juhai közé. És lőn, hogy mikor a nyáj java részének vala párzási ideje, akkor Jákób a vesszőket oda raká a válúkba a juhok eleibe, hogy a vesszőket látva foganjanak. De mikor satnya vala a nyáj, nem rakja vala oda s ily módon Lábánéi lőnek a satnyák, a java pedig Jákóbé.” - 30:37-42

Ja, hogy ezért... Nehogy Lábán fiai, vagy mások észrevegyék Jákob rendhagyó állattenyésztési módszerét, ami a következő:

Így tett szert Jákob apósát megkárosítva egy hatalmas nyájra való, életerős haszonállatra a történet szerint.

Később, amikor is egyesek kételkedésüknek adtak hangot a dologgal kapcsolatban, Jákob megismételte a folyamatot lovakkal és kutyákkal is. Így lettek a zebrák és a dalmaták. És ez biztosan igaz, mert nagyon régen valaki ezt mondta, aztán generációkon át mások is ezt mondták, mígnem bele nem lett írva egy nagyon régi könyvbe is. #FuckBiology

Kérdés: aki hunyorogva kefél, annak a gyereke meg kínai lesz?

„És felette igen meggazdagodék a férfiú; és vala néki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.” - 30:43

Hát persze: egy olyan embernek mit számítanak az olyan piszlicsáré dolgok, mint a biológia, vagy a tisztesség, akinek a történet szerint Isten áll az oldalán? Mi ezzel a baj? Ha Ábrahám is jutalmat kapott egyiptomi és gerári működéséért, meg Izsák is, akkor Jákob miért ne arathatná le a svindlereknek járó babérokat?

Under His eye!