„Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni.” - szól a Hérakleitosznak tulajdonított mondás az időszámításunk előtti hatodik századból. Ábrahámnak és Sárának mégis sikerül, hiszen ugyanazt a dicstelen kis produkciót adják elő ebben a fejezetben is, amit a fáraónak is korábban, ráadásul ugyanazzal…

Hiába az Ábrahámnak tett ígéret, az Úr nem talál Szodoma és Gomora lakosai között tíz jó embert, ezért a két bűnösnek ítélt városnak pusztulnia kell. Az Úr álruhás angyalai csupán Lótot, feleségét és két lányukat menekítik meg a népirtástól - noha e fejezetet alapján hárman közülük nem voltak minden…

Ábrahám ebédre invitálja a váratlanul betoppanó Urat, aki ez alkalommal is fiút ígér neki a kilencven éves, meddő Sárától. Aztán Szodoma és Gomora említésével jön egy újabb népirtás előszele, melynek hallatán Ábrahám „finoman” leiskolázza az Urat.

Az Úr ismét megjelenik Ábrámnak, sokadszorra is szövetséget köt vele, és újfent utódokat ígér neki. És Kánaán földjét is. Örökre. Cserébe pedig nem kér mást, csak az elkövetkezendő nemzedékek férfitagjainak fitymáját.