Jákob megérkezik Háránba, ahol azonnal anyja bátyjának szolgálatába áll. Mivel Lábán nem akarja, hogy unokaöccse ingyen dolgozzon neki, megkérdi tőle, mit vár fizetség gyanánt. Jákob azt válaszolja, hogy hét év munkáért cserébe a szép Ráhelt, Lábán fiatalabbik lányát szeretné feleségül venni. Ám a dolgok nem úgy (és nem azzal) sülnek el, mint tervezte.

(Mózes I. könyve, 29:1-35)

„Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földére. És látá, hogy ímé egy kút van a mezőben, és hogy ott három falka juh hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak száján nagy kő vala. Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverődik, elgördítik a követ a kút szájáról és megitatják a juhokat s ismét helyére teszik a követ, a kút szájára. És monda nékik Jákób: »Honnan valók vagytok atyámfiai?« És mondának: »Háránból valók vagyunk.«” - 29:1-4

Jákob a létrás ködkép után végre megérkezik Beérsebából Háránba. Azt, hogy ezt végül is anyja utasítására és az átvert Ézsau elől menekülve (lásd a huszonhetedik fejezetet), vagy Izsák utasítására és feleséget keresve tette-e (lásd a huszonnyolcadik fejezetet), a Biblia nem taglalja. Megérkezvén pedig nincs más hátra Jákob számára, mint megtalálni Rebeka bátyját, Lábánt, amihez a társasági élet központját jelentő, nagy kővel lezárt kútnál kér segítséget a helyi juhászoktól.

„És monda nékik: »Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor fiát?« S azok felelének: »Ismerjük.« Azután monda nékik: »Egészségben van-é?« S azok mondának: »Egészségben van, és az ő leánya Rákhel ímhol jő a juhokkal.«” - 29:5-6

Szerencséje van Jákobnak, hiszen az első emberek, akikkel összefut, ismerik Lábánt, akinek a szöveg alapján úgy tűnik, hogy két apja van: az előző fejezetben ugyanis Betúél volt Lábán apja (1Móz, 28:5), itt viszont Náhór fiaként emlegeti őt Jákob. Ám - minő mázli - a juhászok ennek ellenére mindenféle csodálkozás és visszakérdezés nélkül is pontosan tudják, kire gondolt Jákob.

Újabb szerencse, hogy ezt követően nem más tűnik fel a távolban, mint éppen a szóban forgó Lábán lánya, Ráhel - és ezzel kezdetét veszi a bronzkori romantika.

„És monda Jákób: »Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát. Itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek.« Azok pedig felelének: »Nem tehetjük míg valamennyi nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.« Még beszélget vala velők, mikor megérkezék Rákhel az ő atyja juhaival, melyeket legeltet vala.” - 29:7-9

Az éppen csak megérkezett Jákob arra utasítja a háráni juhászokat, hogy ne henyéljenek, hanem itassák és legeltessék meg a rájuk bízott juhokat - mintha csak le akarná pattintani őket, hogy kettesben maradhasson Ráhellel. Érdekes módon a juhászok nem azt válaszolják Jákobnak, akit életükben akkor láttak először, hogy „Hát te mégis mi a faszt képzelsz vala, ki vagy te? Be sem mutatkozol, és elkezdesz nekünk parancsolgatni vala? Elmész te a...” Nem, ehelyett türelmesen elmagyarázzák neki, hogy a többi juhászra várnak, mert csak együttes erővel tudják elgördíteni a nagy követ a kút szájáról, és hogy csak azt követően kezdhetik legeltetni az állatokat, miután azok már ittak.

Ekkor érkezik meg Ráhel, aki úgy tűnik, itatás nélkül is képes legeltetni apja juhait.

„S lőn, a mint meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az ő anyja bátyjának leányát, és Lábánnak az ő anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak az ő anyja bátyjának juhait. És megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy felszóval síra. S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy ő az ő atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az ő atyjának.” - 29:10-12

Jákob egyetlen pillantást vet Ráhelre, amitől olyan erőre kap, hogy egyedül elgördíti a kút szájáról a követ, melynek elmozdításához a jelenlévő juhászok segítséget vártak. Azt, hogy mindeközben a Popeye, a tengerész szólt-e a háttérben, a Biblia nem taglalja.

Jákob ezután megitatja a juhokat, aztán bömbölve rácuppan a feltehetően igencsak meghökkent Ráhelre, és Rebeka fiaként mutatkozik be. Ráhel pedig elszalad, hogy leadja a drótot apjának Jákob kuzin váratlan érkezéséről, aki eközben feltehetően a juhokra vigyázott a kútnál és türelmesen várt.

„És lőn mikor Lábán Jákóbnak, az ő húga fiának hírét hallá, eleibe futa, megölelé és megcsókolá őt, és bevivé az ő házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak. És monda néki Lábán: »Bizony én csontom és testem vagy te!« És nála lakék egy hónapig.” - 29:13-14

Megtörténik végre a két fejezet óta várt nagy találkozás, és Lábán a házába invitálja unokaöccsét.

Amikor Jákob „mindeneket elbeszéle” Lábánnak, vajon melyik magyarázatot adta meg jövetelére? Azt, amelyikben anyja utasítására, Ézsau gyilkos haragja elől menekült Háránba, vagy azt, amelyikben apja küldte őt oda, hogy családi körből válasszon feleséget magának, és ne valami politeista hettita bigét? Esetleg kitalált egy harmadikat? A Biblia nem taglalja.

Lábán reakciójára és későbbi működésére alapozva személy szerint úgy gondolom, hogy Jákob az Ézsaut és Izsákot átverős, pörköltvezérelt ráolvasásos történetváltozatot adhatta elő váratlan érkezése okaként.

„És monda Lábán Jákóbnak: »Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred?« Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Rákhel. Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetű és szép tekintetű vala. Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: »Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért.« És monda Lábán: »Jobb néked adnom őt, hogysem másnak adjam őt, maradj én nálam.«” - 29:15-19

Jákob már egy hónapja lakott és szolgált Háránban Lábánnál, amikor nagybátyja megkérdezi tőle, mit vár a szolgálataiért cserébe (nyilván a koszt-kvártélyon kívül). Jákob először vet egy pillantást Lábán töpszli és kancsal idősebbik lányára, Leára, aztán a fiatalabb, magasabb és szebb Ráhelre, és azt mondja: „Bizsergeti vala a pöcörőmet ez a Ráhel, hét évig dolgozom neked ingyen érte.” Lábán pedig jó rokonhoz és üzletemberhez méltón nyugtázza a vérfertőző tranzakciót (valószínűleg háta mögött összekulcsolt mutató és középső ujjal).

A szövegből nem derül ki, hogy Lea és Ráhel itt mennyi idősek, ám mivel egyikük sem volt még férjnél, feltehetően fiatalok (és szüzek) voltak. Mivel a Biblia nem ad olyan bagatell dolgokra, mint az egyes események között eltelt idő legalábbis hozzávetőleges meghatározása, Jákob pontos életkorát sem lehet megmondani a történetnek ezen a pontján. Annyit mindenesetre tudni, hogy a huszonhatodik fejezet szerint Jákob néhány perccel idősebb ikertestvére, Ézsau 40 éves volt, amikor elvette első két nejét (1Móz, 26:34) - tehát Jákob legkevesebb 47 esztendős lesz, amikor elveheti Ráhelt.

Azt, hogy Ráhelnek mi volt a véleménye erről a feltehetően feje felett megkötött, sorsát nem kicsit befolyásoló szóbeli szerződésről, a Biblia nem taglalja. Ahogy azt sem, hogy tudott-e egyáltalán e megállapodásról. Egy strófát szerintem mindenképpen megért volna a kérdés. „És Rákhel igen örüle (vagy búsula) vala az ő szívében, hogy egy olyan feddhetetlen, nett pacák (vagy címeres csaló) kapja őt adómentes fizetség gyanánt, mint Jákob.” Vagy valami ilyesmi.

„Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala őt. És monda Jákób Lábánnak: »Add meg nékem az én feleségemet: mert az én időm kitelt, hadd menjek be hozzá.« És begyűjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat.” - 29:20-22

Jákob hét éven keresztül robotol és robotol fizetség nélkül, ám ez az idő sitty-sutty tovaszáll számára, annyira bele van habarodva abba a Ráhelbe, akiről azon kívül, hogy magas, szép és fiatalabb Leánál, semmit sem tudni. Aztán Jákob a hét év lejártával Lábán elé áll és azt mondja neki: „Kezdd el lezsírozni az esküvőt! Már leszakad a jobb kezem!” Lábán pedig lezsírozza az esküvőt.

„Estve pedig vevé az ő leányát Leát, és bevivé hozzá, a ki beméne ő hozzá. És Lábán az ő szolgálóját Zilpát, szolgálóul adá az ő leányának Leának.” - 29:23-24

Hét év ingyenmunka után Jákob végre valahára feleségül veszi Ráh... Wait, what? Feleségül veszi Leát? Ez aztán a váratlan fordulat!

Ám úgy tűnik, a csere nincs Jákob ellenére (legalábbis amíg fel nem tűnik neki), aki „beméne” Leához.

„Beméne”...

„És reggelre kelvén: »Ímé ez Lea!« Monda (Jákob) azért Lábánnak: »Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én téged? Miért csaltál meg engem?« Lábán pedig monda: »Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a nagyobbik előtt. Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is néked adjuk a szolgálatért, melylyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig.«” - 29:25-27

Nocsak, nocsak, nocsak... Fordult a kocka, és Jákobból, a korábbi csalóból becsapott lett. Lábánnak esze ágában sem volt Jákobhoz adni Ráhelt - legalábbis elsőként -, és ennek tudatában figyelte, ahogy Jákob hét éven keresztül szolgálja őt. Aztán, amikor Jákobban tudatosul a Leával átkufircolt éjszaka után, hogy meg lett vezetve, és konfrontálódik Lábánnal, Lábán nem átall azt mondani neki, hogy további hét év ingyen munkáért cserébe megkaphatja Ráhelt is. (És Jákob talán azt gondolta magában ekkor: „Mester, taníts!”)

De miként lehetséges az, hogy Jákobnak nem tűnt fel, hogy Leát vette feleségül? Hogy nem vette észre, hogy nem Ráhelnek tett házassági esküt, és nem Ráhel fekszik mellette/alatta a nászágyban? Sötét volt tán a sátorban, és Lea meg sem nyikkant? A szolgálólány, Glené Zilpa nem tartotta a gyertyát az „ifjú” párnak? Vagy Lábán papírzacskót húzott Lea fejére, melyre előtte felrajzolta Ráhel arcát, Ráhelt pedig eltávolította szem elől az ünnepség és a nászéjszaka idejére? Esetleg Jákob olyan kanos volt már, hogy csak annyit fogott fel az eseményekből, hogy végre nővel töltheti az éjszakát, és nem a jobb kezével, vagy juhokkal? Vagy azt gondolta a Leával töltött éjszaka során, hogy ha nincs ló, jó a szamár is (vagy hogy a lyuk, az lyuk, még ha keret más is)? És ha valóban az volt a szokás, hogy először az idősebbik lányt házasítják ki a fiatalabbik előtt, akkor miért érte Jákobot meglepetésként, amikor Lea mellett ébredt (vagy főleg amikor korábban letette neki a házastársi esküt)? Tán nem volt tisztában saját népe szokásaival? Vagy csak egyszerűen nem tisztelte ezeket (lásd Ézsau és a lencsefőzelék esetét)? Egyáltalán hogyan lehetséges ez az egész, képtelen jelenetsor? A Biblia nem taglalja.

Szokásos szikár és tárgyilagos történetmesélési stílusához híven a Biblia nem tér ki olyasfajta finomságokra sem, mint például: Mi volt az egész üzelemről Lea és Ráhel véleménye? Hogyan reagált Lea, amikor apja bejelentette neki, hogy nem Ráhel, hanem ő fog feleségül menni az unokatestvéréhez, Jákobhoz? Hogyan reagált a dologra Ráhel, aki hét évig valószínűleg abban a tudatban élt, hogy ő lesz Jákob felesége? Féltékeny volt? Esetleg örült, hogy nem neki kell hozzámennie egy bronzkori emberöltőnyivel idősebb, kanos szarkeverőhöz?

Mondjuk, miért is térne ki a Biblia olyan piszlicsáré dolgokra, mint a női érzelmek? Elvégre nőkről van szó, akiknek a (férfi) szerzők leírása alapján az Úr kénye-kedve szerint zárogathatja és nyitogathatja a méhüket (ahogy ez lentebb is látható lesz, már megint), és akiknek csupán az a dolguk az életük során, hogy szüljenek (akár kilencven évesen is, mint Sára) és engedelmeskedjenek a férjüknek...

Azt, hogy Jákob, miután felismerte, hogy becsapta őt Lábán, gondolta-e, hogy „Nahát, ilyen érzés lehetett Ézsaunak, amikor átvertem őt!”, szintén nem taglalja a Biblia.

És azon az éjszakán, melyen Lábán a kancsal Leát adta feleségül Jákobnak a szép Ráhel helyett, Beérseba közelében az alvó Ézsau arcán elégedett, derűs mosoly jelent meg. Ézsau feleségei pedig több alkalommal is arra ébredtek aznap éjjel, hogy férjük önfeledt kuncogásban kitörve azt mormogja álmában, hogy „Karma is a bitch!”

„Jákób tehát aképen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki adá Rákhelt, az ő leányát feleségűl. És adá Lábán az ő leányának Rákhelnek, az ő szolgálóját Bilhát, hogy néki szolgálója legyen. És beméne Rákhelhez is, és inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát, és szolgála ő nála (Lábánnál) még más hét esztendeig.” - 29:28-30

Jákobot annyira elvakította a Ráhel iránt érzett szerelem, hogy büszkeségét feladva újabb hét évig szolgált a csalfa Lábánnak. Végül több mint 54 évesen feleségül vehette végre Ráhelt, aki 14 évvel volt idősebb, mint amikor a háráni kútnál először találkoztak, és aki Leához hasonlóan szintén egy szolgálólányt kap nászajándékba, Fredét Bilhát.

A bigámistává avanzsált Jákob a Ráhelhez való „bemenetel” után aztán újabb hét évet dolgozik Lábánnak, ami azt jelenti, hogy szolgálati ideje huszonegy évre nőtt. Azt, hogy Jákob meglátogatta-e ez idő alatt Beérsebában apját, akit a huszonhetedik fejezet úgy tűntetett fel, mintha a halálán lenne, a Biblia nem taglalja.

Mindeközben Jákob rajongott Ráhelért, Leát pedig leszarta.

„És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Rákhel pedig magtalan vala.” - 29:31

Oh, for fuck’s sake!

Az Úr csaknem ugyanolyan gyakran szórakozik a nők méhével, mint amilyen gyakorisággal más népek földjeit ígérgeti kiválasztottjainak - mely földek mellett általában számtalan utódokkal is kecsegteti őket. Nem kontraproduktív ez egy kicsit?

Az Úr korábban számtalan utódot ígért Ábrahámnak, erre mit csinált? Bezárta Sára méhét! (Meg egy dicstelen kis közjáték során Abimelek háznépe nőtagjainak méhét.) Később Izsáknak is számtalan utódot ígért, ám mit tett? Bezárta Rebeka méhét! Aztán egy álombéli létra tetején állva Jákobnak is belengetett megszámlálhatatlan utódokat, de ezt követően mi a következő lépése? Így van: bezárja Ráhel méhét is!

Miért nem fordul elő olyasmi a Bibliában - csak a változatosság, vagy a poén kedvéért -, hogy az Úr férfiak szaporítószerveivel szórakozik? Hogy férfiakat tesz időlegesen magtalanná? Hogy férfiakat kényszerít abba a megalázó helyzetbe, hogy könyörögjenek termékeny feleségüknek, hogy feküdjenek le egy szolgálófiúval, hogy „az által megépüljenek”?

Vajon hogyan nézne ki ez a történet, vagy a Sára-Ábrahám-Hágár háromszög (vagy a kígyós mizéria és az oldalbordás őrület az Éden kertjében), hogyha női szerzők fabrikálták volna ezeket? Az én feltételezésem az, hogy női szerzők jóval kisebb eséllyel lettek volna ennyire méltánytalanok az ellenkező nemmel szemben.

(„Eljön majd a nap, amikor a női nem talán legnagyobb büszkesége az lesz, hogy egyetlen sorral sem járult hozzá a Bibliához.” - George William Foote)

„Fogada azért Lea az ő méhében és szűle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: »Meglátta az Úr az én nyomorúságomat, most már szeretni fog engem az én férjem.« Azután ismét teherbe esék és szűle fiat, és monda: »Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is.« És nevezé nevét Simeonnak. És megint teherbe esék és szűle fiat, és monda: »Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szűltem néki.« Azért nevezé nevét Lévinek. És ismét teherbe esék, és fiat szűle és mondá: »Most már hálákat adok az Úrnak.« Azért nevezé nevét Júdának, és megszűnék a szűléstől.” - 29:32-35

Nahát, nahát... Jákob megveti Leát, de azért Ráhel mellett időnként őhozzá is „beméne”. Micsoda pö... tiszteletre érdemes ember!

Nagyon úgy tűnik, hogy az Úr csak huszonegy évvel Jákob Háránba érkezése, és tizennégy évvel Jákob első házasodása után engedte Leát gyereket szülni. Miért tizennégy évnyi keserves megvetettség után nyitotta csak meg az Úr szerencsétlen Lea méhét? Tán nem hallott olyasmikről a Mindentudó, hogy veszélyeztetett terhesség, biológiai óra, és hogy a bronzkori emberek átlagéletkora alig volt harminc év? A Biblia nem taglalja. Mondjuk, ha Sára szülhetett kilencven évesen...

A megvetett, minden bizonnyal szolgalelkű Lea pedig jó keltetőgép feleség módjára, gyors egymásutánban négy gyereket szül Jákobnak, természetesen fiúkat, akiknek nevei mind Lea szomorú sorsáról tanúskodnak. És nem tűnnek túl jó útravalónak az életben:

Ha Leának valamelyest több önbecsülése lett volna, az egyik gyereknek olyan nevet is adhatott volna, ami ezt jelenti:

Aztán Lea „megszűnék a szüléstől”. Legalábbis a következő fejezetig, melynek sorai A szolgálólány meséjében is többször visszaköszönnek.