Az élet a Cumberland-hegység árnyékában pontosan úgy fest, mintha olyan hithű és istenfélő emberek, mint Dr. Howard A. Kelly, Dr. W. W. Davis tiszteletes, Richard H. Edmonds és Henry S. Dulaney ideálképei valósággá váltak volna: magyarán olyan vidék ez, ahol a keresztény hittérítők száz százalékos győzelmet arattak.

Alkalmanként fellelhető, persze, némi burkolt eretnekség, ám ez olyannyira meghunyászkodó, hogy még erősen fülelve is nehéz meghallani - és ami a legrosszabb esetben is a legszigorúbb ortodoxiának számítana a hitetlenség olyan Szodomáiban, mint például Baltimore. Hihetetlennek hangozhat, ám mégis józan tény, hogy Daytonban egy mérsékeltebb episzkopális, sőt, még egy északi metodista is gyakorlatilag ateistának számít. Errefelé a valódi konfliktus csakis igaz hívők között zajlik. A Szentírásnak egy adott részéről az egyik csoport, vagy szekta mondhatja ezt, a másik pedig azt, abban azonban fenntartások nélkül egyetértenek, hogy az Írás maga csalhatatlan és tökéletes, úgy, ahogy van - és egyik fél sem átallna még a leghevesebb viták során sem odáig menni, hogy a másikat kételkedéssel vádolja az ebben foglaltakkal kapcsolatban.

A szent szövegekben való kételkedéssel vádolni valakit e vidéken egyet jelent azzal, mintha kannibalizmussal vádolták volna meg az illetőt. Még a hitetlen Scopest sem gyanúsítják ilyesfajta aljassággal. Legrosszabb esetben is csak annyit mondanak róla, hogy lehetővé tette, hogy csaliként használják őt azok a megveszekedett brigantik, akik sötét és pokoli öncéloktól vezérelve el akarják törölni az evolúcióellenes törvényt. Egészen bizonyosak benne, hogy az ügy igazából istentelen tudósok ármányos összeesküvése, akiknek egyetlen célja, hogy elpusztítsák az egy igaz vallást, és erkölcstelenséget terjesszenek, így redukálva az emberiséget a barmok szintjére. Nem mások ők, mint Belzebub felesküdött és vészjósló ügynökei, kinek egyetlen vágya, hogy leigázza a világot, és aki most tekintetét Isten saját földjére, vagyis Tennessee államra vetette. A hitetlen Scopes ennélfogva Belzebub másodrendű ügynöke - és ez a legtöbb, ameddig egy egészséges morállal rendelkező daytoni hajlandó elmenni megbélyegzésében. Scopes fiatal, aki koránál fogva telve van még dőreséggel. Ám, amint a világi hatalom kirótta tettéért az illő büntetést, a papok majd jóindulatúan megragadják őt, és ha belehal is, de meg fogják menteni eltévelyedett lelkét.

Tegnap délután az esküdtszék tagjainak kiválasztása - ami egyébként olyan volt, mintha egy vasöntödében tartották volna - szemléletesen illusztrálta, hogy a helyi főemlősök köreiben milyen extrém magasságokba lett srófolva (vagy mélységekbe lett taszítva) a megüdvözülés iránti vágy. Csupán néhány perc kellett ahhoz, hogy a Napnál is világosabbá váljon: az esküdtek egy emberként fognak gajdolni a Genezisben foglaltak mellett. Mr. Darrow maximum annyiban reménykedhetett a kiválasztási folyamat során, hogy talán sikerülhet becsempésznie az esküdtek közé egy-két olyan embert, akik elég bátrak ahhoz, hogy nyilvánosan deklarálják, hogy a hitetlen Scopes elítélése előtt hajlandóak meghallgatni az ellene felhozott bizonyítékokat is. A legkisebb arra utaló jelre, hogy a védelem ennél többet várna, a vád ellentmondást nem tűrő tiltakozásba kezdett. Az egyik esküdtjelöltet például bármiféle további vizsgálat nélkül elbocsátották, miután a vád első kérdésére elismerte, hogy formálisan nem tagja semmilyen felekezetnek. Egy másik alkalommal, amikor is az egyik esküdtjelölt kijelentette, hogy elfogult az evolúcióelmélet ellenében, az egybegyűltek szívélyes tapssal és bíztató bekiabálásokkal nyilvánították ki tetszésüket.

A teljes kiválasztási folyamatot szinte a kezdetektől fogva valamiféle furcsa valószerűtlenség levegője lengte körbe - egy magamfajta, pogány földről érkezett számára legalábbis mindenképp. A bíró szándéka, hogy korrekt, sőt, olykor udvarias és előzékeny legyen a védelemmel, érezhető volt - valójában több alkalommal is kiterjesztette kissé a helyi ügymenet íratlan szabályait, hogy kisegítse az ezekben kevésbé jártas Darrowt. Ám emellett az is végig nyilvánvaló volt, hogy a procedúra olyan irányba halad, melynek az eredménye egy olyan per lesz, melyben a vádlott ügyét annak esküdt ellenségei fogják megtárgyalni.

Maga a kiválasztási folyamat csoportos imával kezdődött, melyet egy helyi pap vezetett, aki arra szólította fel az Urat, hogy sújtson le az eretnekekre - a bíró maga pedig világossá tette nyitóbeszédében, hogy az esküdtek szent feladata a per során az lesz, hogy megvédjék az iskolákat a „bomlasztó eszméktől”. Így, amikor az esküdtjelöltek felsorakoztak, Darrownak nem volt más választása, mint egyik fundamentalistát ültetni az esküdtek padjára a másik után - akik közül többen is úgy meredtek rá, mintha arra számítottak volna, hogy ahányszor csak letörli az izzadságot kopasz fejéről, kénes lángot és füstöt kezd majd okádni.

Összefoglalva, ez egy szigorúan keresztény közösség, melynek a fentiekben leírtak jelentik a méltányosságot, az igazságosságot és a törvényes ügymenetet. Próbáljon maga elé képzelni egy olyan várost, melyet teljes egészében Dr. Crabbe-ek* és Dr. Kellyk alkotnak! Ha ez megvan, akkor pontos képe lesz arról, milyen Dayton. Az itt élők egyszerűen képtelenek elgondolni, hogy élhet olyan ember ezen a bolygón, aki elutasítja a Biblia szó szerinti értelemben vett tekintélyét. A maximum, amit képzeletükből kipréselni képesek - addig erőlködve, míg arcuk paradicsomszínűvé válik -, az egy olyan személy, aki téved ennek, vagy annak a szövegrésznek a valódi jelentését illetően. Ennélfogva, hogyha valakit eretnekséggel vádolnak meg köreikből, az olyan, mintha azzal gyanúsítanák, hogy kifőzte a nagyanyját, hogy aztán a maradványokat szappanként adhassa el egy marylandi drogériában.

Egy eretneknek itt be kell érnie azzal, hogy egyáltalán lehetősége van megvédenie magát, még ha ez egy olyan esküdtszék előtt történhet is csupán, melynek tagjainak kétsége sincs bűne felől, melyet egyöntetűen gyalázatosnak tekintenek. Jogi értelemben, és elvben egy ilyesfajta esküdtszék akár igazságos ítéletre is juthat - persze, hogyha tagjai előtte hajlandóak meghallgatni a vádlott ellen fellelhető bizonyítékokat, mielőtt hűvösre küldik. Az azonban az értelem szembeköpése volna, hogyha ugyanezt az esküdtszéket bárki is elfogulatlannak, vagy pártatlannak nevezné.

Minden jogi megfontolás ellenére a per vészesen kezd egy megveszekedett vallási orgiára emlékeztetni. Az egybegyűltek tapsát a leplezetlenül és büszkén evolúcióellenes esküdt kapcsán már említettem. Noha Raulston bíró rendre utasította a termet néhány ütéssel bírói kalapácsával, és figyelmeztetett, hogy kiürítteti a helyiséget, amennyiben megismétlődik az eset, arra azonban már nem volt képes, hogy a bíróság épülete előtt összegyűltek tapsának visszhangjait elnémítsa. A törvényszéki épületet hatalmas pázsit veszi körül, ami éjjel-nappal tele van hívekkel és vándor-hittérítőkkel. Mindahányan fundamentalisták, akik folyamatos szólamaikkal, és időnkénti rikoltozásaikkal vegytiszta ortodoxiával töltik meg a város levegőjét. Legalább húszuk beszédét hallgattam meg, és legalább tucatjukkal személyesen is (és fájdalmasan hosszan) beszélgettem, ám eleddig egyetlen egy olyat sem találtam közöttük, aki kételkedne a Szentírásnak akár csak a nyomdai hibáiban. Éjszakába nyúlóan vitatkoznak egymással, míg hangjuk rekedtté válik, ám vitáik végén ugyanott tartanak, mint ahol elkezdték azt: a megingathatatlan és vak hit közös nevezőjén.

Az egyik ilyen szent ember feliratot viselt a hátán, mely azt hirdette, hogy ő „a Biblia világbajnoka”. Ez az úriember elárulta nekem, hogy idestova harminchárom éve, napi négy órában tanulmányozza a Bibliát. Legalább. Ez idő folyamán pedig olyan kikezdhetetlen tervet dolgozott ki a megüdvözüléshez, ami még a legelvetemültebb bűnös helyét is képes biztosítani a Mennyei Atya Égi Trónszéke mellett, méghozzá negyven nap alatt - legyen szó akár tudósról, akár színészről, akár nyílt tengeri kalózról. Mindezt azzal folytatta, hogy a „keményvonalas baptistákat” csalókként és szédelgőkként bélyegezte meg. Nyíltan elismerte, hogy ugyan e prédikátorok „hatalmas varázslók”, akik képesek bármelyik hétköznapi embert megmenteni hétköznapi bűnöktől, ám az „eredendő romlottsággal” szemben már tehetetlenek. A nagyvárosi teológusok számára ez a fajta megkülönböztetés ismeretlen, ám ezen a vidéken éppen annyira ismert és valós, mint a megszentelés és a megüdvözülés közötti kapcsolat. A helyi szakértők naponta vitatkoznak erről. Miután otthagytam „a Biblia világbajnokát”, azon nyomban kihívója akadt egy imént emlegetett, nagyvárosi teológus-professzor személyében. Amikor pár óra elteltével visszatértem, még mindig hevesen gesztikulálva vitatkoztak.

E rejtelmes viták résztvevői többnyire a környező dombságban élők közül kerülnek ki, akiket naplemente után nem ér más inger, csak a hegyi vadmacskák időnkénti üvöltése és a holtak eltávozó lelkeinek jajveszékelése, így rengeteg idejük van arra, hogy az isteni misztériumokon merengjenek. Ám a legdelejezőbb számomra az, hogy a pallérozottabbak is aktívan részt vesznek ezekben az ezoterikus disputákban. A teológus-professzor, aki kihívta „a Biblia világbajnokát”, a külső szemlélő számára gyakorlatilag úgy festhetett, mint egy biztosítási ügynök, vagy egy nagyvárosi szeszcsempész: nett nyári öltönyt viselt divatos inggel, és kifogástalan angolsággal beszélt. Nyilvánvalóan elvégezte a középiskolát, talán még egy vidéki egyetemet is. Ennek dacára láthatóan olyannyira nem fertőzte meg élete során bármiféle aggály, vagy minimális bizonytalanság az ősi, kinyilatkoztatott szövegekkel kapcsolatosan, hogy hajlandó volt önként állni órákon át a perzselő napon, hogy egy olyan kérdésben folytasson vehemens vitát, melyből kihátrálni még egy püspök számára is megbocsátható lenne - télen is, de főként nyáron.

„A Biblia világbajnok” szólamaival felérnek, sőt, olykor még túl is szárnyalják azt más önjelölt metafizikusok szólamai, akikből egyébként egy egész seregre való van itt - és mindegyik ilyen szólam közönségében vannak pallérozottabb emberek, akiknek folyamatos támadásoknak kell ellenállniuk. A hetednapi adventistáknak, a kembelitáknak, a „Szent Fetrengőknek” és tucatnyi más okkult szektának is vannak kihelyezett hittérítői a terepen. Értesüléseim szerint akárhová mennek a megyében, a helyiek mindig készen állnak, hogy meghallgassák őket, és hogy vitába szálljanak velük. Minden városkában találnak köztiszteletben álló teológusokat, ám elmondásuk szerint egyik ilyen városkában sem találkoztak idáig igazi, hús-vér kétkedővel. Ha bárkinek is vannak kételyei e mélyen hithű térségben, akkor az csakis magában, elővigyázatos csendbe burkolózva kétkedik.

Dr. Crabbe-nek ide kellene látogatnia, hogy láthassa, milyen érzés, amikor az álmai valóra válnak. Ha megtenné, nem csupán olyan emberekkel találkozna, akik úgy fogadják el a Bibliát, mint a történelem, a geológia, a biológia és a fizika tévedhetetlen és megfellebbezhetetlen kézikönyvét, hanem egyúttal olyanokkal, akik a gyakorlatban alkalmazzák, méghozzá minden nap, annak erkölcsi kinyilatkoztatásait is - minden körülmények között, az emberi tűrőképesség legfelsőbb határáig. Nehéz lenne Daytonnál „erkölcsösködőbb” várost elképzelni. Ha vannak is errefelé szeszcsempészek, senki nem hallott róluk. Tíz perccel azután, hogy a városba érkeztem, egy prominens polgár fél adag kukoricapálinkából és fél adag coca-colából álló itallal kínált, ám nagyon úgy tűnt, mintha csak egy helyi fricskával akarná szórakoztatni magát, mely csattanójának szerény személyemet szánta. Daytonban nem láttak prostituáltat a McKinley-kormány vége óta. Daytonban nincs szerencsejáték. Daytonban nincs táncparkett. Ha a viszonylag forróbb vérűek szórakozni vágynak, ellátogatnak Robinson drogériájába, hogy teológiáról vitatkozzanak.

Dióhéjban Dayton egyfajta Új Jeruzsálem: minden önjelölt „lélekmentő”, és az összes minden lében kanál „bűnirtó” ideálja. Dayton 1800 lakosának a városban található kilenc templom sem elegendő: sokan közülük a misék után a közeli dombokba mennek, hogy üvöltözzenek és a földön fetrengjenek Istenért. Az egyházi személyeket itt olyasfajta tisztelet és tekintély övezi, mint máshol egy tüzérségi generálist, aki győztes csatából tért haza. A vasárnapi iskola egyik felügyelőjéről a hírek szerint úgy hiszik a helybéliek, hogy a prófécia képességével van megáldva.

De milyen itt a mindennapi élet? Jobb, mint Babilonban? Sajnálattal kell tudósítanom, hogy nem ez a helyzet. A közel 1800 helyi teológus mindennapos összeütközései egy nap után monotonná válnak, egy újabb nap után pedig egyenesen kibírhatatlanná. Az ember ezután nem vágyik másra, csak egyetlen felhőtlen kacagás hangjára, pár percnyi vidám zenére, esetleg egy jó korsó hideg sörre vacsora után. Kóstoljanak meg egy menüt a helyi hotelben! A fogások íztelenek, ráadásul mindegyik úszik a zsírban. Menjenek el a drogériába, és kérjenek egy frissítőt! A boltostól jobb esetben egy pohár langyos coca-colát fognak kapni. Vessenek egy pillantást az újságosstandra! Nem fognak ott mást találni, csak a Keresztény Hírmondót, méretes stócokban. Látogassanak el a könyvesboltba! Nincs ott más, csak melodrámák, és olcsó szerelmes füzetek. Beszéljenek egy városi elöljáróval! Nem fog beszélni másról, csakis a Teremtés könyvéről.

Indítványozom hát, hogy Dr. Crabbe-et száműzzék ide hatvan napra - preferáltan a tikkasztó nyári forróságban. Nagyobb összegben mernék fogadni rá, hogy úgy térne vissza idő előtt Baltimore-ba, hogy először is egy hordóra való sörért óbégatna, melynek elfogyasztása után aztán azonnal elkezdené elsajátítani a szaxofon minden csínját-bínját. Örökkévaló lelke talán a kárhozat martalékává lenne, ám bizonyosan kevésbé elvakult, és sokkal életvidámabb ember válna belőle. - Chattanooga, Tennessee, 1925. július 11.

(Baltimore Evening Sun)

*: Dr. George William Crabbe tiszteletes (1875-1951) 41 éven át volt a Kocsmaellenes Liga ügyvivője Ohio, Nyugat-Virginia, Maryland és Delaware államokban

A fordítás alapjául szolgáló forrás:

T. Joshi (szerk.): H. L. Mencken on Religion. Prometheus Books, New York, 2002. 200-204. o.

Előzmények:

Szelet örökölni

A Tennessee-cirkusz

Homo Neandertalensis

Államilag szabotált pedagógia

Ki sokat markol

Szemellenzős esküdtek