A nagy küzdelem előestéjén Dayton városát émelyítő kételyek gyötrik. Öt-hat héttel ezelőtt, amikor a hitetlen Scopest jelképes kalodába zárták, még nyoma sem volt bizonytalanságnak e derűs völgyben. A városatyák akkor egy emberként lendültek támadásba: felcsillant előttük a váratlan, már-már csodával határos lehetőség, hogy Daytont a címlapokra röpítsék, hogy beszédtémává tegyék a várost, és hogy felrajzolják azt a térképre.

Ezt követően azonban szinte rögvest arcon csapta őket a valóság, és a nyugtalanító kérdés: innen hogyan tovább?

Mára, amikor a függöny alig lebbent csak fel, és a kutyakomédia legarcpirítóbb részei még előttünk állnak, már a városatyák számára is teljesen világossá vált, hogy pusztán a térképre való felkerülés - akárcsak az eszetlen patriotizmus - önmagában semmire sem elég, vagy legalábbis semmi jóra. Hiszen a térképre kerülést körültekintően és gyakorlatiasan kell - vagyis kellett volna - levezényelni, óvatosan odafigyelve bizonyos pszichológiai finomságokra. Dayton vezetői azonban, sajnos, egyértelműen híján vannak ilyesfajta jártasságoknak, a szakértőkről pedig, akiket összecsődítettek, kiderült, hogy mind szélhámosok. Machinálásaikkal csupán annyit értek el, hogy a községbeliek mostanra a saját árnyékuktól is megrémülnek. Két hete a város még ismeretlen és boldog volt. Mára viszont közszájon forgó, kínos viccé vált.

Többször ellátogattam a permanens városi gyűlésre, mely Robinson drogériájában zajlik, hogy kiderítsem, mit sikerült a daytoni optimistáknak kimenteniük az idejekorán rájuk omlott romhalmaz alól. Nos, sajnálattal mondom, nem sokat. Az egyetlen dolog, amibe többek elmondása szerint még kapaszkodnak, valamiféle misztikus bizakodás, miszerint Isten majd a segítségükre siet, és érdemeikhez mérten megjutalmazza a tényleges harc előtt megfáradt, hűséges csatlósait - és hogy valami jó fog végül kisülni abból, ami egyelőre kínos vergődésnek tűnik. Konkrétabban fogalmazva úgy hiszik, és abban reménykednek, hogy a Scopes-ügy majd olyan telepeseket fog a városba vonzani, akik menedékre akarnak lelni a modern Szodomák és Gomorák istentelenségétől.

Ám ha jönnek, vajon hoznak-e majd magukkal pénzt is a remélt menekültek? Vásárolnak-e majd telkeket, melyeken új otthonaikat építik fel? Családokat alapítanak-e itt? Beizzítják-e a sínek melletti kihűlt, elhagyatott és kísérteties csendbe burkolózó vasöntöde kemencéit? Ezekkel a kérdésekkel szembesülve, ismételten csak sajnálattal tudósíthatom, még a daytoni optimisták is kénytelenek a teológia vitrinjébe nyúlni némi kedélyjavítóért. Hiszen tudvalévő, hogy imával sok mindent el lehet érni: meg lehet vele gyógyítani a diabéteszt, meg lehet vele találni az elhagyott pénztárcát, és meg lehet vele állítani a dühös férj kezét, mielőtt az felesége arcán csattanna. De vajon hatásosabb lesz-e attól az ima, hogyha előtte világraszóló, hivalkodó cirkuszt rendeznek? Nos, amikor e kínzó kérdés felmerül bennük, a városiakat egy pillanat alatt kiveri a hideg veríték.

Be kell vallanom, Dayton nem várt, kellemes meglepetést okozott számomra. Utazásaim során számtalan lepusztult és nyomorúságos déli településen jártam, így arra számítottam, Dayton sem lesz más, mint ezek: hogy itt is részeg napszámosok bóbiskolnak majd istállók árnyékában, malacok túrják majd a földet a házak tövében, a helyiek pedig maláriától és horogféreg-fertőzéstől szenvednek majd. Ehelyett azonban egy csupa báj, csupa kellem település fogadott: egy fejlettebbnek mondható északi vidéki városka valamelyest kicsinyített mása.

A házakat itt takaros kertek veszik körül sötétzöld pázsitokkal és méltóságteljes fákkal. A két legforgalmasabb utca járdaszegélytől járdaszegélyig le van betonozva. Az üzletek készlete bőséges, és némelyik kifejezetten nagyvárosi hatást kelt, legfőképp a köztiszteletben álló Robinson áruháza, ami egyszerre gyógyszertár, könyvesbolt, újságos, sportbolt és kávézó. A város öregjeinek egy része még mindig nadrágtartóban és keskeny nyakkendőben jár, ám a fiatalabb férfiak többsége kimondottan nett benyomást kelt. Maga Scopes minden további nélkül beleillene bármelyik amerikai egyetem összképébe, még ingujjában is - kivéve talán a Harvardot.

Annak a mérgező lelkületnek sem láttam ez idáig egyértelmű jeleit Daytonban, ami oly jellemző volt az általam meglátogatott más déli városokra, amikor a keresztény férfiak egybegyűlnek, hogy megvédjék vallásuk nagy doktrínáit. Még pletykaszinten sem hallottam olyasmit, hogy Scopest, teszem azt, a jezsuiták, vagy a szesz lobbi támogatná, vagy hogy a közerkölcsöket sárba tipró mozgóképeket gyártó, nemzetrontó zsidó stúdiómágnások pénzelnék a háttérből. Ellenkezőleg: az evolucionisták és az evolúcióellenesek a felszínen udvarias viszonyt ápolnak itt, és amikor csoportba gyűlnek, nehéz megkülönböztetni egyiket a másiktól.

Az ügy alapját képező konfliktus valójában szinte nem is beszédtéma Daytonban. Ami a helyieket leginkább érdekli, az pusztán a holnap kezdődő tárgyalás lehetséges stratégiája. Pontosan milyen eszközökkel fogja Bryan elpáholni a jó öreg Clarence Darrowt? Vajon gyengéden fogja csinálni, a törvényszéki szabályok minden finomságára tekintettel, vagy egyszerűen ellenlábasára ront, és gyors mészárlást rendez? Merthogy Daytonban nincs senki, aki kételkedne abban, hogy Bryan lesz a győztes - feltéve, ha a harc nem szakad félbe a végkifejlet előtt. A városiak saját bevallása szerint egyedül az adhat okot aggodalomra, hogy valamiféle ördögi felsőbb hatalom esetleg Darrow javára avatkozik majd közbe - feltéve, ha Bryan nem mossa fel vele a padlót, mielőtt ez megtörténhetne.

Az izzó keresztényi hevület hiánya részben valószínűleg annak tudható be, hogy e vidéken a fundamentalisták elsöprő többségben vannak, ameddig csak a szem ellát. Valóban: a helyi statisztikusok büszke elmondása szerint a lakosság kilenctized része fundamentalista. Összesen két nyíltan hitetlen személyről tudnak egész Rhea megyében: egyikük a jóindulatú közvélekedés szerint „kissé félkegyelmű”, a másik pedig valószínűleg egy vándorköltő, aki rossz környékre tévedt, de valamiért itt ragadt - és aki a városiak beszámolói szerint úgy emlegeti a halált, mint „gyönyörűséges kalandot”. Amikor a helyi papok a végítélet zavaros szóvirágaival kezdik rémisztgetni a helyieket, úgy, hogy a képzeletbeli kénes gőzöktől még az unitáriusok is fuldokolni kezdenek, mindig felbukkan e titokzatos szkeptikus, és azzal kezd érvelni, hogy esztelenség olyasmitől félni, amiről az ember oly keveset tud - hogy végső soron annyi valódi bizonyíték van arra, hogy bárki, bármikor pokolra fog jutni, mint arra, hogy a Volstead-törvényt bárki, bármikor be fogja tartani.

Az ilyesfajta istenkáromló elképzelések természetesen bősz beszédtémául szolgálnak egy baptista közösségben, de egyik hitetlent sem érte eddig bántódás. Rhea megye lakosai büszkék saját toleranciájukra, méghozzá jó okkal. A Ku-Klux-Klánnak, vehemens próbálkozásai ellenére, ez idáig nem sikerült gyökeret vernie itt, hiába rendkívül erős Tennessee többi részén. Amikor az első „keglék” elkezdtek beszivárogni, csak elutasítást kaptak itt, ezért aztán kisvártatva reménytelennek ítélték próbálkozásaikat a megyében. Így Daytont ma nem bátor névtelenségbe, arctalanságba és fehér csuklyás hálóingekbe burkolózott fenegyerekek irányítják, hanem jól táplált szabadkőművesek, takaros öltönyökben. Csak Daytonban hatvan harmincketted rangú kőműves van - hatalmas szám egy ilyen aprócska városban. És mivel mindenek felett hisznek a béke fenntartásában, még a lakosság elenyésző katolikus részével is udvariasan bánnak - csupán azt rosszalja közülük mindenki, hogy a katolikusoknak muszáj hetente egyszer meghallgatniuk a pápa „eretnek szólamait”.

Valószínűleg ennek a rendhagyó, más déli városokra alig jellemző toleranciának tudható be, és nem a Genezis sérthetetlenségébe vetett fékezhetetlenül szenvedélyes hitnek, hogy Dayton egy nemzetközi hírű ügy színtere lehet, és hogy a város neve világszerte címlapokon szerepel. Alighanem ez lehet az oka annak is, hogy a város haladóbb szellemű polgárai most azon tűnődnek kételyektől émelyegve, hogy vajon tényleg minden reklám jó reklám-e. A hitetlen Scopes pere egyszerűen azért lehetséges itt, mert itt zavargások nélkül lefolytatható: mert itt senkinek nem lesznek álmatlan éjszakái emiatt, még akkor sem, hogyha esetlegesen maga az ördög sietne Darrow és Malone segítségére, és Bryant metaforikusan darabokra szednék a tárgyalóteremben. A helyi értelmiség rendkívüli módon tiszteli és csodálja Bryant mint keresztényt, ám nem kereszténysége miatt fogadták tárt karokkal, hanem azért, mert akárhová megy Bryan, oda újságírók hada követi őt - magyarán a daytoni városvezetésnek kellett egy showman, egy nagy pozőr. Ám, amint korábban említettem, a daytoniak nagy része már a műsor kezdete előtt megbánta, hogy jegyet váltott rá. Egy dologban mindenesetre egészen biztosak: akár nyer, akár veszít Bryan, a műsor mindenképpen lélegzetelállító lesz.

Ha máshol zajlana, legyen szó akár északi, akár déli államról, a küzdelem hamar keserű vagdalkozásba csapna át. Itt azonban képes megőrizni a párbajkódex magasztosságát. Az én személyes benyomásom idáig az, hogy az úriemberek, akik a legtevékenyebben reklámozzák az összecsapást, épphogy azok, akikben a legkevésbé izzik a forró meggyőződés - a helyi sajátságokat figyelembe véve az egész inkább tűnik pártatlanok közti lovagi tornának, mintsem szenvedélyes igazhitűek vérre menő háborújának. Merő véletlen lenne tán, hogy a városi klérust óvatosan és körültekintően igyekeznek a lehető legtávolabb tartani az ügytől? Számos olyan hatalmas tehetséggel és hanggal megáldott baptista egyházfi él itt, akiknek bűnökről és romlásról szóló mennydörgéseit hallva még a völgy patkányai is szinte repülve menekülnek a környező hegyekbe. Prédikációik irtóztatóak. Ma azonban egy nyikkanás sem hallatszik részükről. Az imént említett úriemberek egy olyan folyamat során, amibe nem kívántak beavatni, hallgatásra bírták őket - és ami, megkockáztatom, jóval nehezebb vállalkozás lehetett, mint tollpárnával ártalmatlanná tenni egy vad oroszlánt. Ám a hatvan harmincketted rangú kőművesnek mégis sikerült ezt véghezvinni.

Hamarosan elkezdődik tehát a harc. A perzselő nap sugarai nem mutatnak kegyelmet a buja növényzetű völgynek, ami Daytont is magába foglalja. A mezők kukorica- és tökhajtásoktól zöldellnek, a zsenge szőlőültetvények és dombok pedig telve vannak lelkiismeretes szeszcsempészekkel - kivéve azt a korábban emlegetett titokzatos szkeptikust. Olyan, mintha nem is egy déli államban, hanem egy tiszteletbeli északi városban lennénk. A völgyben szinte nem is termesztenek gyapotot. Az itteni politikusok republikánusok, akik Coolidge-t egy lapon emlegetik Lincolnnal. A kerítések jó állapotban vannak. Az utak simák és strapabírók. A színpad adott egy elegáns, színvonalas, sőt fesztelen vitához. És amikor ez véget ér, minden résztvevő kezet fog majd egymással. Csak Bryan nem. - Dayton, Tennessee, 1925. július 9.

(Baltimore Evening Sun)

A fordítás alapjául szolgáló forrás:

T. Joshi (szerk.): H. L. Mencken on Religion. Prometheus Books, New York, 2002. 193-196. o.

Előzmények:

Szelet örökölni

A Tennessee-cirkusz

Homo Neandertalensis

Államilag szabotált pedagógia