"Babonákat igazságként beállítani rettenetes." - Alexandriai Hüpatia

Bábel tornya: Language Barrier Activated

2016/11/18. - írta: NETSi

Scripture Watch 12.

Aki idáig eljutott, annak biztos feltűnt már egy nyugtalanító mintázat: a Biblia eddigi fejezeteit olvasva nagyon úgy látszik, hogy az Úr Isten szinte minden egyes emberi próbálkozást, mellyel bármilyen értelemben közelebb kerülhetnének hozzá teremtményei, válogatott kegyetlenségekkel igyekszik aktívan megakadályozni. Nem ehetsz a Tudás fájáról. Nem ehetsz az Élet fájáról. Ne hozz nekem kedves gesztusként holmi piszlicsáré gyümölcsöket, mint az a félnótás Kain. És most a legújabb az, hogy ne építs magas épületeket, hogy közelebb lehess hozzám, különben új nyelvet ültetek az agyadba, amit mások nem fognak érteni. Vagyis az Úr láthatóan bármilyen drasztikus eszközt hajlandó bevetni annak érdekében, hogy emberi teremtényeinek minden olyan próbálkozását letörje, ami saját határaik feszegetésére, vagy önnön fejlődésükre irányul - noha állítólagosan a maga képére teremtette őket, így természetes ambícióik is feltehetően hasonlók lehetnek. (#GodWorksInMysteriousWays) Ezen felül, mintha ez nem lenne elég egy fejezetre, jön egy újabb genealógia is - ráadásul ismét elképesztő életkorokkal -, emellett feltűnik a színen a judaizmus, a kereszténység és az iszlám közös ősatyja, Ábrahám is, aki egyelőre még Ábrám néven fut.

Benedek Jenő, ifj.: Bábel, 2000.

(Mózes I. könyve, 11:1-32)

Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala. És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének. És mondának egymásnak: »Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól«; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt. És mondának: »Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.«” - 11:1-4

Az előző fejezetben azt olvashattuk, hogy Noé fiainak leszármazottai közül már többen is külön nyelveket alakítottak ki saját nemzetségeiknek - itt viszont azzal szembesülünk, hogy az egész emberiség ugyanazt az egy nyelvet beszéli.

Visszaugrottunk az időben talán? Úgy kell ezt értelmezni, hogy Hám unokája, Nimród még az előtt alapította Bábelt (1Móz, 10:10), az előtt  kezdett épülni Bábelben torony, és az előtt szállt alá az Úr összezavarni a nyelvet, hogy a többi nemzetség különálló nyelveket hozott volna létre? Ily módon pedig a jelen fejezetben foglaltak igazából valahová az előző passzus eseményei közé ékelődnek be? Az előző fejezetet újraolvasva én azt mondanám, hogy ez a felfogás nem lenne helytálló. Hiszen amíg az imént felvetett értelmezéssel látszólag összhangban lenne időben az, hogy a Biblia szerint Jáfet szigetlakó unokái, vagyis Nimród kortársai elkezdtek „a maguk nyelvén” beszélni (1Móz, 10:5), addig azzal már nehezebben lehetséges összeegyeztetni, hogy Hám fiairól - köztük az elátkozott Kánaánról -, tehát egy korábbi generáció tagjairól is azt deklarálja a szöveg, hogy saját nyelvet alakítottak már ki addigra (1Móz, 10:20). Sőt, utóbbi helyzet áll fenn Sém fiainak esetében is (1Móz, 10:31). Ezenfelül ott van az az állítás, hogy a földi nyelvek Péleg, vagyis Sém dédunokájának, más szavakkal egy későbbi generáció idején váltak külön (1Móz, 10:25). Vagyis mindezek fényében nem lehet szó arról, hogy Bábel tornyának története időben beékelődik valahová Noé genealógiájába: hiszen ha ez lenne a helyzet, akkor egyidejűleg több helyre, több generációhoz is be lehetne, vagy be kellene szúrni azt.

Ne tévesszük szem elől, hogy a biblikus idővonalon még mindig a Teremtés utáni 1700-as évek körül járunk, emellett azt se feledjük, hogy a valóság idővonalán sok nép beszélt már sok különböző nyelven, jóval e szövegek keletkezését megelőzően. Vagyis aki nem akarja komolyan azt állítani, hogy többek közt a sumerek, akkádok, indiaiak, kínaiak, inkák és egyiptomiak nyelve igazából egy és ugyanaz volt, annak nem ebben a bronzkori mesében kell keresnie a megoldást arra a kérdésre, hogy miért van ennyiféle nyelv a Földön.

Szintén az előző fejezetben szerepel, hogy Hám unokája, Nimród alapította Sineár földjén azt a bizonyos várost, ahová az emberek megérkeztek, aztán téglát égettek, szurkot szereztek, és ambícióktól duzzadva nekiláttak a bajt hozó torony építésének, hogy nevet szerezzenek maguknak, és el ne széledjenek. (Apró adalék, hogy égetett téglát már a mezopotámiai emberek is biztosan használtak i.e. 3000 környékén.)

Feltételezem, hogy igazából főként az utókor szemében akarhattak maguknak nevet szerezni a bábeliek, hiszen a történet alapján Nimród idejében, amikor feltehetőleg megkezdődtek a torony munkálatai, nem sokan éltek a bolygón - merthogy elviekben két generáció, vagyis csupán maroknyi ember született lenn, az Özönvíz utáni sivár Földön.

Azt azonban már nem csak feltételezem, hogy az „el ne széledjünk az egész földnek színén” felhívás ellentmond JHVH/Elohim azon parancsolatainak, melyeket először a Teremtés, majd az Özönvíz után közölt, és melyekben arra szólítja fel az embereket, hogy szaporodjanak és töltsék be az egész földet (1Móz, 1:28 és 9:1, 7): hiszen „el nem széledve”, egy helyen összpontosulva igen nehéz lenne meghódítani bármit is, nemhogy az egész földet, ahogy azt az Úr előirányozta. (Érdekes, hogy ez a nyilvánvaló emberi engedetlenség nem fog szerepelni alább abban az „érvelésben”, amivel az Úr későbbi tettét - vagyis az akkor állítólag egyetemes emberi nyelv összezagyválását - magyarázza. Márpedig az ember azt gondolná, hogy az Úrnak az emiatt érzett bosszúsága is közrejátszhatott ebben.)

Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai. És monda az Úr: »Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban. Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédétÉs elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost. Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.” - 11:5-9

smn2sbl.jpg

Isten evolúciójának itt még abban a szakaszában járunk, amikor ugyan képes például a legmagasabb hegyeket is beborító, globális Özönvizet kreálni, ám időnként mégis muszáj leereszkednie teremtményei közé, hogy jobban láthassa, mit művelnek. Nyilván ahonnan leszállt, nem látta jól, mit machinálnak oly elbizakodottan, és oly serényen az emberek. Én pedig arra gondolok, hogy ha nem látta jól, akkor mégsem lehetett olyan magas (nemhogy égig érő) az a nyüves torony.

És, mivel a blog neve magyarul az, hogy „Senki sem számít a spanyol inkvizícióra”, lenne még néhány kérdésem. Például, mit ért JHVH az alatt, hogy „ímé e nép egy”? Az előző fejezet egésze arról szólt, hogy az emberek miként tettek eleget a fentiekben is említett, korábban többször megismételt isteni parancsnak: vagyis miként széledtek szét Noé fiainak nemzetségei a földön, hogy betölthessék annak egészét (ismét), és milyen népeket alapítottak, méghozzá különálló nyelvekkel - és most hirtelenjében megint egyek? És hogyan tudnám nem végtelenül cinikusként felfogni azt a megállapítást, miszerint az emberiség "munkájának ez a kezdete", hogyha figyelembe veszem az Özönvizet, melyben minden addigi munka lenullázódott? Emellett most tűnik fel az Úrnak, hogy bármilyen képtelenséget véghezvihetnek a bibliai emberek, amit csak elgondolnak magukban? Most, miután Noé minden egyes földi állatfajból összegyűjtött két-két példányt, és megépített egy olyan bárkát, aminek még rakomány nélkül is el kellett volna süllyednie a fizika törvényei alapján, ennek ellenére mégis elsüllyeszthetetlennek bizonyult a történet tanúsága szerint? Most, miután három darab százéves fószer közreműködésével létrejött három generációnyi ember, akiknek a maximális életkora - szintén isteni parancsolatra - „csupán” 120 év lehetett már? Mindezek után, csak most gondolja azt magában az Úr, hogy „Ezeknek a rohadékoknak semmi sem lehetetlen!”? És kihez beszél, amikor azt mondja, hogy „szálljunk alá, és zavarjuk össze a nyelvöket”? Nem arról volt szó, hogy egyedül van? Talán a hatodik fejezetben emlegetett, titokzatos „fiaihoz” szól (1Móz, 6:2)? Vagy ezt egyszerűen csak királyi többesként kell értelmezni, és igazából csak magával diskurál? (Utóbbi esetben ki, és honnan tudta, hogy az Úr ezt mondta?) És az utolsó kérdés: ha az Úr amúgy is „elszéleszté” az embereket, hogy megakadályozza a torony megépítését, mi végre kellett ezt még azzal is megfejelnie, hogy „az egész föld nyelvét” összezagyválja (jól kicseszve többek közt szegény egyiptomiakkal, kínaiakkal és inkákkal is, akik feltehetően olyan hülyék voltak, hogy az egészből - ugyanúgy, ahogy az Özönvíz esetében - nem tűnt fel nekik semmi)?

Képzeljük csak el azt a pánikot, amit a közös nyelv állítólagosan váratlan szétrobbanása okozhatott: egy pillanat leforgása alatt kiveszett az emberek fejéből az addig ismert, állítólag egyetlen nyelvük, melynek használatával a körülöttük lévő világot értelmezték, és amivel kommunikáltak egymással - aztán ugyanilyen váratlanul felváltotta ezt számos, teljesen új, eltérő nyelv, méghozzá azok teljes fonetikájával, fonológiájával, morfológiájával, szintaxisával, szemantikájával és pragmatikájával együtt - csoda, hogy nem robbant fel az agyuk! Addig ismeretlen hangokat kezdtek el képezni, és addig ismeretlen szavakkal, összezavarodva próbálták megtudni egymástól mindhiába, hogy mégis mi történik. Aztán pislognak egyet, és amikor felnyílik szemhéjuk, váratlanul máshol találják magukat. (Én pedig ismételten aránytalanul túlzó reakcióját látván arra gondolok, micsoda mázli, hogy az Úr a büntetések köréből korábban kukázta egy esetleges újabb Özönvíz lehetőségét.)

Emlékszem, iskoláskoromban nekünk azt a magyarázatot adta egy tanárunk a bábeli isteni tettre, hogy az Úr azt akarta megakadályozni, hogy az emberek olyan magasságba kerüljenek a torony révén, amivel egyenrangúvá válhatnak vele (mert a magasság valamiért Isten territóriuma), és a közös nyelv szétcincálásával az volt a célja, hogy az afféle emberi együttműködésnek szabjon gátat, ami egy hasonlóan veszélyes projekt indítására sarkallná őket. Én pedig gyerekként a magasságot szó szerint, vagyis tengerszint feletti magasságként értelmezve arra gondoltam, milyen jó, hogy nem repülőgépet építettek az akkori emberek, mert akkor lettünk volna csak igazán nagy szarban. Emellett az a blaszfémia is eszembe jutott, hogy ha az Úr annyira tartott attól, hogy emberteremtményei egy bizonyos tengerszint feletti magasságot elérve hasonlatossá válnak hozzá, akkor vajon miért nem volt előrelátóbb, és teremtette az egész (korong alakú) birodalmát teljesen síknak?

Tovább játszva a magasság gondolatával, vajon hogyan nézne ki a világ, ha a bábeli történet igaz lenne? Minden reptéren, űrrakétán, hegyen és felhőkarcolón lenne egy figyelmeztető jelzés, miszerint „Felhívjuk utasaink/látogatóink figyelmét, hogy bizonyos magasság elérése után hirtelen és végérvényesen más nyelveket fognak beszélni, és nem fogják többé érteni embertársaikat”? Továbbá egy másik nyelv elsajátításához - amit senki más nem beszélne - elegendő lenne pilótának, asztronautának, vagy hegymászónak állni? Ilyen feltételek mellett lennének egyáltalán repülők, meteorológiai léggömbök és magas épületek?

Mindez, persze, csak némi csipkelődő mókázás a részemről, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy a nyelvelsajátítás folyamata jóval bonyolultabb annál, mintsem hogy komolyan azt gondolja bárki, hogy egy egykori isteni közbeavatkozás okozta a Föld nyelvi sokszínűségét. Ha egyetemi éveim alatt nem olvastam volna nyelvtudománnyal foglalkozó könyveket és cikkeket, akkor is feltenném magamban azt a kérdést, hogy vajon mi lehet valószínűbb? Az, hogy a korai emberek eleve rendelkeztek (noha kezdetleges) nyelvalkotási és nyelvelsajátítási képességekkel, ami szétszéledésüket és különböző régiókban való letelepedésüket követően más-más nyelveket, és így más-más világlátásokat eredményezett, méghozzá hosszú idő lefolyása alatt; vagy az, hogy a felnőttként és tudatlannak teremtett Ádámnak és Évának eleve az agyába volt kódolva egy kiforrott nyelv (méghozzá annak teljes fonetikájával, fonológiájával, morfológiájával, szintaxisával, szemantikájával és pragmatikájával), amit egy jóindulatúnak mondott kozmikus intelligencia később számos, különálló nyelvre bontott (méghozzá azok teljes fonetikájával, fonológiájával, morfológiájával, szintaxisával, szemantikájával és pragmatikájával), majd ezeket pillanatok alatt, erőszakkal beletöfködte az akkori emberek agyába, és ezt követően különböző régiókba teleportálta őket - ráadásul tette mindezt egy minden bizonnyal primitív eszközökkel felhúzott építmény miatt, ami jócskán eltörpülhetett nem csak jó pár jövőbeli épület, hanem az Ararát mellett is, ahol Noé bárkája a történet szerint megfeneklett, ám a hajó lakóinak nyelve nem változott meg ettől. (Egyébként a Biblia alapján Noé még élt a hirtelen nyelvi káosz idején.)

Mielőtt rátérnék a fejezet fennmaradó részére, röviden leírnám, hogy milyen benyomásom alakult ki az eddigiek alapján az Úr és teremtményeinek kapcsolatáról. Nimród népe összefogott, hogy létrehozzon valami grandiózust, és ezt az emberi természetből fakadó, ambiciózus törekvést, ezt az emberi együttműködést az Úr olyan aránytalan büntetéssel törte le, mely tettére semmiféle magyarázatot nem ad teremtményeinek. Szinte ugyanaz a helyzet, mint Kain esetében: az Úr nem mondja el, mik az elvárásai („Döglött állatokat hozz, ha be akarsz vágódni nálam, ne holmi szaros kis gyümölcsöket!”), ennek ellenére elvárja, hogy teremtményei tisztában legyenek ezekkel. Erre az isteni hozzáállásra gondolhatnak azok, akik az Úr embereken való uralkodását egy totalitárius rendszerhez hasonlítják: a korlátlan hatalmú despota irányítása alatt az alattvalók sosem lehetnek tisztában azzal, hogy mik azok a szabályok, amelyeket be kell tartaniuk, így pedig azzal sem, hogy mikor szegik meg ezeket, vagy hogy mi lesz ezért a büntetés. Mindenesetre vigasztalhat a tudat, hogy állítólag szeret minket.

19uxe0.jpg

„Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után. - 11:10

Eléggé éles váltás belefogni egy genealógiába egy ilyen lehengerlő horderejű (és abszurditású) esemény után, de nézzük el ezt a szerzőknek és lejegyzőknek: nehéz lehetett akkoriban jó dramaturgot találni.

A bábeli zűrzavar jelentőségét figyelembe véve talán csak apró-cseprő kukacoskodásnak hat megemlíteni, hogy Sém nem lehetett száz éves „két esztendővel az özönvíz után”: Noé ötszáz (500!) éves volt, amikor Sém, Hám és Jáfet megszületett (1Móz, 5:32), és hatszáz (600!) éves volt, amikor elkezdődött az Özönvíz (1Móz, 7:6). Vagyis két évvel az Özönvíz után Sémnek minimum 102 évesnek kellett lennie. (Azt írom, minimum, hiszen az Özönvizet leíró fejezet eltérő időtávokat emleget.)

És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.” - mindegy

Sém hatszáz (600!) - vagy hatszázkét (602!) - éves korában halt meg. Még jó, hogy az Úr korábban 120 évben maximalizálta az emberek lehetséges életkorát (1Móz, 6:3)...

És most, akármilyen unalmas, nézzük a többieket is, de már csak ömlesztve:

Arpaksád pedig hatrminczöt esztendős vala, és nemzé Séláht. És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

Séláh pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Hébert. És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

Héber pedig harmincznégy esztendős vala és nemzé Péleget. És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

Péleg pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Réut. És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

Réu pedig harminczkét esztendős vala, és nemzé Sérugot. És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

Sérug pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Nákhort. És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

Nákhor pedig huszonkilencz esztendős vala, és nemzé Thárét. És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.” - 11:12-25

E jelentéktelen figurákkal, nevetséges életkoraikkal és a nők hiányával igazából nem látom értelmét többet foglalkozni: ebbe a folyóba már beleléptünk. Az előző bejegyzésben említettem azt is, hogy Lukács evangéliuma szerint Séláh apja nem Arpaksád, hanem Kénán volt (3Lk, 3:35-36). Ebből a részből a legérdekesebb kérdés számomra az, hogy vajon milyen nyelvet, vagy nyelveket beszéltek Péleg után Sém egyenesági leszármazottai? Az ő nyelvükön volt Bábel Bábel, vagy valamelyik másik nemzetség nyelvéből vették ezt át a szerzők?

„Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt. Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot. Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban.” - 11:26-28

Táré egy meg nem nevezett anya közreműködésével nemzi azt az Ábrámot, aki állítólagos cselekedetei révén később közös ponttá fog válni a judaizmusban, a kereszténységben és az iszlámban is (és akit az Úr később átkeresztel Ábrahámnak [1Móz, 17:5], valahogy úgy, ahogy Lady Lavender elkezdte Ivy-t Etelnek hívni). Halleluja!

Második fiát Táré saját apja nevére keresztelte, talán tiszteletből azért, mert ebben a genealógiában Náhór papa lépte túl legkevésbé az Úr által korábban kijelölt 120 éves életkor-intervallumot, és 148 éves korában hajlandó volt meghalni.

Táré harmadik fia, Hárán pedig amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is hunyt.

„Ábrám pedig és Nákhor vőnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.” - 11:29

Jelöljük be ezt a helyet a Szentírásban, ugyanis a Bibliában olyan sűrűn fordul elő, hogy rövid időn belül három nőalak születését említsék a szerzők, mint az, hogy JHVH nem reagál túl valamit!

Ábrám/Ábrahám újdonsült felesége, Száraj sem marad mindig Száraj: belőle lesz a későbbiekben Sára (1Móz, 17:15).

A kurtán-furcsán megfogalmazott családi kapcsolatokból pedig úgy tűnik, hogy hirtelen halála előtt Háránnak Lóton kívül volt két másik gyereke is, méghozzá Szárajhoz hasonlóan (dobpergés!) lányok: Milká alpesi varázslat és Jiszká. Milkát aztán apjának testvére, Náhór, vagyis saját nagybátyja vette feleségül, ami akkoriban még nem adott okot szemöldökráncolásra, hiszen szükségszerű és létszükséglet volt a belterjes szaporodás az Özönvíz után.

Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.” - 11:30

:(

És felvevé Tháré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének. Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban.” - 11:31-32

Táré, Ábrám, Lót és Száraj könnyes búcsút vettek Náhortól, Jiszkától és Milkától, aztán elindultak Kánaánba (reménykedve, hogy ott is lesz majd csoki). Útközben pedig valószínűleg egy úr-kaszdimi - kánaáni szótárat lapozgattak, hogy tudjanak majd kommunikálni a kánaániakkal. Ám, mivel Táré jócskán hetven felett járt már akkoriban, Hárán városánál kénytelenek voltak megállni pisilni - és megfeledkezve Kánaánról, ki tudja, miért, ott is ragadtak, miközben áldották az eszüket, hogy az úr-kaszdimi - háráni szótárat is előrelátóan elpakolták indulás előtt.

Mindeközben Táré azzal a frusztráló érzéssel küszködött, hogy elfelejtett valamit. Végül 205 éves korában eszébe jutott, hogy az embereknek maximum 120 évet szabad élniük - így hát remélve, hogy senkinek nem tűnt fel ez a megbocsátható kis malőr, gyorsan meghalt.

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://netsi.blog.hu/api/trackback/id/tr9311969185

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jakab.gipsz 2016.12.06. 23:59:33

netsi! annyi eszed van mint egy hintalónak, de azt is látnom kell, hogy nehéz eset a homo Sapiens, egy icipicit segítek ( nehogy ragyogó elmém kisüsse azt a vaksi szemedet, mert süketek és vakok vagytok mint a termeszek), lévén ti is társaslények vagytok és képesek vagytok bele pusztulni a magánytokba de egymás társaságába is.
Képzeld el azt, hogy a XIX század matematikusának a kezébe nyomsz egy zseb számológépet, némi gyakorlást követően rájön arra, hogy az mire való, ámde ha levenné a hátlapját és bele nézne, fogalma sem lehetne arról, hogy kik és milyen úton-módon készítették el.
Hasonló módon kell elgondolni eleink párbeszédét az Úrral.
Vagy ha elvinnél egy amazonaszi indiánt a Londoni City-be és leíratnád vel azt amit látott, mit érthetett volna az meg a városból: semmit.
Hasonló módon kell az özönvíz legendáját is elképzelned, és az isteni segítséget, például jön egy kisebb fajta üstökös (víz és nitrogén jég) kb. 500 m átmérővel és becsapódik Grönlandi ezer méter vastag jég mezőjébe. Mára nem lenne nyoma sem.
A föld egy gőzfürdő szauna lenne negyven napra, napi 3000 mm csapadékkal az egész földön és kész Noé története. Gondolj bele napi 3 méter eső a kárpát medencébe és megtelne vízzel, aztán szépen levonulna.

Vagy ne építs tornyokat!
Mert úgy éltek benne mint a termeszek és a hangyák, ugyebár azok is építenek légkondicionált tornyokat , gombák segítségével erjesztett ételeket fogyasztanak, rabszolgákat is tartanak és háborúkat is folytatnak. Mi ez esetben a különbség emberek és rovarok között?
És már is van egy másfajta kontextus, ami nagyon is valószínű és talán nem is mese ami csak úgy magától, felbukkan a legendák homályából.
Hanem tartalmazhat egy másik, fontosabb rejtett üzenetet is, amit csak megfelelő érettség után érthetünk meg.
Ez pedig lehetséges, hogy matematikai probléma, szöveges feladat teológiai köntösbe öltöztetve.
Csúfolódj csak nyugodtan, a gúny sokat segít, látom élesíti az elméd.

NETSi 2016.12.07. 14:26:51

@Jakab.gipsz: Az analógiáiddal nem az a baj, hogy sántítanak, hanem az, hogy nincs lábuk. Felhozod ezt a hipotetikus példát egy múltbéli matematikusról, és egy modern városba csöppenő, civilizációtól eleddig elzárt indiánról, akik váratlanul a jövőbe kapnak bepillantást - miközben a jelenben, ha a Bibliáról beszélünk, akkor a múltba révedünk. De láthatóan hiába van meg a jelenben az az előnyünk a múltbéliekhez képest, hogy mi már jóval kiterjedtebb tudásanyagból dolgozva vizsgálhatjuk felül a régiek naiv hipotéziseit és válaszkísérleteit, hogyha egyesek még mindig William Paley szarrá újrahasznosított és többbféleképpen átdolgozott 18. századi sületlen, avétos metaforájával példálóznak, melyben egy elképzelt ősember az erdőben sétálva ketyegő órára lel.

A hangya-termesz-ember összevetésed pedig olyan mély volt, hogy keszonbetegséget kaptam tőle.

Egyébként pedig sehogy sem KELL elgondolni sem eleinknek, sem senkinek a "párbeszédét" az állítólagos Úrral. Megtették ezt már jó páran az idők során, és olyan alapos munkát végeztek, hogy a különböző értelmezésekkel hatalmas könyvtárakat lehetne megtölteni - és nincs köztük két egyforma, pedig mindegyik szerzőjének megvolt a maga válasza arra, hogy szerinte hogyan KELL értelmezni ezt a "párbeszédet". Láthatóan mindenki úgy értelmezi ezt, ahogy akarja, vagy ahogy nem szégyelli. (Mindezek alapján az én szememben az önigazoló monológ tűnik a legesélyesebb értelmezésnek, nem a "párbeszéd".) Ennek fényében pedig miért ne vehetném én is a kezembe a Bibliát, hogy a saját benyomásaimat felvázoljam a benne foglalt hígvelejű mítoszokról?
Azt pedig miből gondolod, hogy egy állítólagosan bűnben fogant, jelentéktelen kis emberteremtmény - aki magára veszi azt a nehéz feladatot, hogy megvédjen egy mindentudónak, mindenhatónak és mindenütt jelenlévőnek mondott kozmikus intelligenciát egy olyan kis senkitől, mint én - valaha is megmondhatja, hogyan KELL elképzelni az állítólagos teremtőjével folytatott "párbeszédet"? Micsoda szerénység.

("És ti azt gondoljátok, hogy tinektek,
Féregagyú, kiéhezett, megszállott tömegnek
Istenetek oly titkot adott, mit én nem ismerhetek?
Mit számít? Higgyétek, ha ez így jó nektek!"
Omár Kháyyám: Rubáiyát)

Az állítólagos, a történet szerint az egész Földet beborító, az Úr által keltett Özönvíz kontextusában isteni segítségről beszélni pedig annyira átlátszóan megtévesztő és komolyan vehetetlen, mint amikor kiskoromban csokoládékrémmel összemázolt arccal a testvéremre igyekeztem fogni, hogy ő ette meg az utolsó szelet tortát.
Mivel sem fizikus, sem geológus, sem klímatörténész nem vagyok, így érdemben nem tudok nyilatkozni arról, hogy mire, vagy mire nem alapozták ezt az értelemgyalázóan megírt legendát - sem a sumerok, sem a Biblia jóval későbbi lejegyzőinek kapcsán. Olvastam az 1908-as tunguszkai becsapódási eseményről és annak hatásairól, emellett olvastam olyan tudományos igényű elmélkedéseket is, melyek egy metorbecsapódás lehetséges következményeit taglalják. Utóbbiak alapján nem létezik olyan forgatókönyv, mint amit te oly blazírtan felvázoltál, melyben az egész Föld víz alá kerülhetne, hiszen nincs annyi víz a bolygón, hogy akár szökőár, akár csapadék formájában beterítse a teljes szárazföld-mennyiséget - és nemhogy napi 3000, de összesen 300 milliméterig sem, főleg olyan belső területeken, mint az általad említett Kárpát-medence. (A jégsapkák elolvadása is "csak" a partmenti területeket öntené el.) A földi flóra és fauna túlnyomó többsége e modellek szerint nem vízbe fúlna, hanem a légkörbe szállt, napfényt elnyelő sűrű portól és savas esőtől döglene meg kínzó lassúsággal. (És itt is felmerül a kérdés, hogy mennyire intelligens az az állítólagos tervezés, amelyben egy Földhöz képest porszem méretű meteorit globális katasztrófát és kihalási eseményt képes okozni?) Szóval, kinek kellene hinnem?

És ezt a rejtett jelentést, vagy üzenetet, vagy kontextust, amit szerinted teológiai köntösbe bújtatott matematikai problémaként érdemes tekinteni, melyik szövegváltozatból lehetséges kisilabizálni a sok közül? És melyik teológiai irányzatot kellene használni a sok közül? Emellett ki és miért rejtette el ezt a titokzatos üzenetet úgy, hogy évezredek óta sem találták meg nálunk jóval nagyobb elmék?

A megfelelő érettség alatt pedig azt érted, hogy néhány degradáló megjegyzés után idecsandrázol egy gőzölgő kupac magyarázatkísérletet egy veled egyet nem értőnek? Azt hittem, meg akarsz győzni a vélt igazadról, de eddig nem kaptam mást, csak némi faragatlanságot és fehér zajt.

Jakab.gipsz 2016.12.08. 03:44:20

@NETSi: Eszem ágában sincs felbosszantani bár kit is, minek, felesleges. Igyekeztem pontosan fogalmazni. A termesz-hangya hasonlat nem az én ötletem ezt igen komolynak tartott filozófusok is felvetették. Bécsi körösök a harmincas években, logikai pozitivistáknak nevezték ön magukat, később kiderült, hogy a fő célkitűzéseit ez a a filozófiai irányzat "a metafizika ellenességet" nem tudta végre hajtani a józan észre valamint a logikus gondolkodásra támaszkodva, megszüntetni.
Ma már a filozófia csak futólag tesznek róluk megjegyzést, ámde az oldal hajtás az etikai és a szociológiára vonatkozó elgondolásaikat, az amcsi (atlanti-filozófiai) iskolák átvették. így az eredetileg amerikai kötődésű behaviorista szintén téves iskola és a pozitivista iskola egymásra találása eredményezte a társadalom filozófiának azt az elgondolását, hogy a társadalom átalakítása jobbá tétele az emberi pszichikum kondicionálásával megoldható.
Ennek a téves elgondolásnak a következménye a szociológia kontra produktív volta, azaz erőfeszítéseink ellenére sem csökken a bűnözés, szegénység, és a nyomor, újra termelődik. Ha megszeretnénk szüntetni, akkor más utakat szükséges felkutatni, éspedig azt a pontot ahol az ember és a természet kapcsolata megbomlott. Ugyanis ha meg van a felbomlás oka egy esetleges nem ismert természeti törvény, valami amit nem tudunk, megtanulhatunk alkalmazkodni, és a javunkra fordítani.
Tehát amit elszerettem volna mondani az, hogy a távoli ősök ókori emberek feltétel nélkül hittek, az istenek létezésben és abban, hogy a világ-rendjét is az istenek kegye irányítja. Természetesen igyekeztek az istenek jó indulatát is elnyerni, azért, hogy az ember élete itt a földön folytonos legyen, azaz biztosítani igyekeztek a gyermekeik jövőjét is úgy, hogy valamiféle kiegyezésre törekedtek ösztönösen, ebbe bele kell érteni az akkori értelmiséget is, de azt is tudták, hogy nagy létszámú individuum összetartása élet tevékenységének a megszervezése koránt sem egyszerű feladat. Lévén társas lények vagyunk, nem élhetünk elszigetelten egymástól. Ez a társaslényi tudat nagy család vagy törzsi társadalom esetében spontán módon is működő képes, személyes ismeretség révén tapasztalatból tudjuk kire mit tudunk rábízni munka feladatot. Ámde egészen más a helyzet a sokaság esetében ahol már a személyes ismeretség nem jöhet létre, ez esetben ugye a struktúra kialakulása szükséges. De a struktúrákra már más törvény szerűségek vonatkoznak, mint ahogyan a rendszerekre is. És most a bibliát tekintsd úgy mintha csak struktúrákról és rendszerekről szólna. Például amikor Ábrahám elválik Lót-tól a térség földrajzát és a terület népesség eltartó képességét is figyelembe kell venni. Most nem folytatom mert későre jár, röviden szerintem a Biblia benne a Tóra és Mózes könyvei, az újszövetség és persze a Korán is természet tudományos tankönyvek, de a nyelvezet amin íródott az analóg az élet-világának a nyelvezete pedig a kvantum logika nyelvezete és itt van egy szignifikáns eltérés ezért nem értjük.
Tehát nem célom bárkit is meggyőzni, mert annak az eszköze a beszéd és az írás ugyancsak analóg szükség szerűen.
Viszont ha a kvantum-logika eszköz rendszerét alkalmazom, a szöveg megértésére akkor a nagy világvallások közötti szerves kapcsolatot kitudok mutatni, az érzelmeinken túlmutató új ismeretekre is szert tehetünk. Maga a kvantum logika egyszerű és már 70 éve kivan dolgozva Neumann jóvoltából csak nincs alkalmazásba véve. Viszont e két logikai rendszer között nem teremthető kapcsolat, tehát az egyik hamis logika azaz a naiv halmaz elméleti logikai rendszer amivel a minden napi tevékenységünk során az identitás tudatunk kialakult, valójában nem létezik, a másik a kvantum-logika pedig nem e világi, hol ott nagyon is e-világi, és ezt viszont betudom bizonyítani. A bizonyítás alatt természetesen a matematikai szigorúságot értek, tételek logikus rendszerét. Sajnálom ha pontatlanul fogalmaztam az előzőekben, vagy most, de a természetes rend és a harmónia csak akkor bukkan elő ha végig megyünk az egész bizonyításon, így kis részletekben valóban zavaros. Vedd úgy mintha amit ez idáig meg ismertél és tudsz az csak egy rosszul össze illesztett puzzle kép lenne, ha darabokra szedjük és ismét össze rakjuk akkor tűnik elő az igazi kép.

Foltos72 2016.12.11. 21:17:24

Az ember azt gondolná, hogy az olyan ember aki a múlt század harmincas éveinek filozófusait idézi, megtanulta kicsit fejlettebb módon használni nyelvünket, mint gipsz jakab... Teszem hozzá, irtózom a "nyelvtannáci" megnyilvánulásoktól. De ez mégis csak egy filozófiai blog. Ha már hozzászólnunk legalább erre figyeljünk.

Hová lett a 13. rész!?

Egy korábbi témához: a jeges medvék nem vonultak hűtőtáskákkal délre a pingvinekkel, mert ott, ez utóbbiak szerencséjére, ilyen állatok nem éltek.

A legtöbb kifogást a Biblia elejében részt vevők életkorához fűzöd. De van valami "hivatalos" álláspont arra, hogy akkoriban pontosan mi számított egy évnek?

Amúgy hajrá! Már nagyon jó végre ilyeneket olvasni..

NETSi 2016.12.12. 13:43:39

@Foltos72: Ha első kérdésedben a rovat 13. részére gondoltál, akkor az itt van:
netsi.blog.hu/2016/11/23/adamtol_abrahamig_az_ember_szarmazasa
Ha nem erre, akkor bocsánat. :)

A második, egyébként teljesen jogos és remek, időszámítással kapcsolatos kérdéseddel úgy terveztem, hogy a Kivonulás könyvénél fogok bővebben foglalkozni, mert ott lesznek arra való utalások, hogy pontosan miként számolhatták ezt a szövegek keletkezésének idején. De jobban belegondolva hozzászólásod hatására, talán indokolt lett volna korábban kitérnem erre a kérdésre, főleg úgy, hogy többször emlegettem a biblikus idővonalat, meg az állítólagos ősapák abszurd életkorait. Emellett a nyolcadik fejezetben az Özönvíz kapcsán már említésre kerültek a hónapok is - szóval igen: ez egy elszalasztott lehetőség volt részemről, ami segíthette volna a tisztábban látást.
Kérdésedre válaszolva - bár nem tudom, ez mennyire vehető "hivatalosnak" -, mindazon leírások alapján, amiket eddig gyűjtöttem erről, a héber naptár ún. szolunáris naptár volt (és ma is az), ami gyakorlatban annyit tesz, hogy a hónapokat a Hold ciklusaihoz, az éveket pedig a Naphoz igazították. Ez a bizonyos kalendárium i.e. 600 körül már biztosan használatban volt, és - a héber hónap-elnevezésekből kiindulva - a babiloni lunáris naptáron, vagy holdnaptáron alapult, melyben a hónapok felváltva 29-30 naposak voltak, és kezdetüket az újhold jelölte. Mivel egy lunáris év (kb. 354 nap) nem egyezik egy szoláris évvel (kb. 365,25 nap), az egykori héberek a "kieső időt" bizonyos időközönként szökőhónapokkal pótolták - egyrészt azért, hogy szinkronba hozzák a szoláris ciklussal, de legfőképp azért, hogy a szentnek mondott szövegekben szereplő "nem rögzített" ünnepek "ne mozogjanak" (például a pészah, vagyis az Egyiptomból való kivonulás ünnepe, ami a hagyomány szerint tavasszal történt - legalábbis az északi féltekén tavasszal).
Tehát az én olvasatomban egy biblikus év - a fenti megjegyzésekkel kiegészítve - tulajdonképpen megfeleltethető egy Gergely-naptárbeli évnek, hiszen ilyen-olyan megfontolásokból mindkettő a szoláris ciklust veszi alapul.

Örültem a kérdésnek, és köszönöm az észrevételeid, meg a biztatást!

Foltos72 2016.12.12. 15:33:50

Szia!

Igen erre. Később már felhozta a blogmotor is. De volt idő amikor valamiért nem látszott.

Az időszámítással kapcsolatban:

Halványan ismerem a Héber naptárt és annak eredetét. A hónapokra vonatkozó kitételedet olvastam.

Azonban én arra gondolnék inkább, hogy nincs-e/nem lehet-e átváltási probléma? Ugyanis, amint azt több helyen nagyon helyesen megjegyezted a Biblia ezen részei színtiszta plagizálások. Ezért a helytelenül átvett időmeghatározások okozhatnak ilyen gondokat. Pláne, ha még azt is szeretnénk elültetni a felhasználói oldalon, hogy ezek az emberek milyen tiszták voltak... És az általuk elért életkor bizonyos körülmények megléte esetén bárki számára elérhetőek.

Persze az is lehet, hogy e mögött nincs is semmi más, csak ez utóbbi....

A kivonulás könyvének időszaka nekem is régi kedvencem:

Régen gondolkodom a történeten. Adott egy nép. Hosszú ideig rabszolgaságban élnek. Amikor lehetőségük van megszökni (viszontagságok között) első szabad percükben öntenek egy meglehetős méretű aranytárgyat. Gondolom, az lehetett, ha az írások is megemlékeznek róla.

Minden célzott antiszemitizmus nélkül (mert ettől és bármely hasonló megkülönböztetéstől szeretném távol tartani magam) nem lehet, hogy az üldözők jelentős mértékben inkább a hiányzó értékeket szerették volna visszaszerezni?

Szóval nagyon várom már a véleményedet erről a témáról is. Épp ideje végre a szellemi sivatagban gondolatokról is hallani.

NETSi 2016.12.12. 18:27:27

@Foltos72: Nem tudom, mennyire lehetnek helytelenek az átvett időmeghatározások az ősapák állítólagos életkorának tekintetében, én mindenestre abból indultam ki, hogy az Ádám genealógiáját taglaló rész után közvetlenül az a fejezet jön, amiben az emberek éltkorát váratlanul 120 évben maximalizálja az Úr az emberi gonoszság miatt - mintegy összhangba hozva valamelyest az emberek életkorát a valóságban mindannyiunk által tapasztalhatóval. (Igazából azt sem tudom pontosan, hogy e két fejezet keletkezése között mennyi idő telhetett el, csak annyit tudok, hogy több forrás is önálló egységként kezeli a Biblia első 11 fejezetét.)
Emellett - a tisztaság kérdésére reflektálva - volt egy anomália is Ádám nemzetségfájában: a szöveg alapján látszólag Énók volt az egyetlen, aki kellően tiszta volt ahhoz, hogy 365 évesen ne meghaljon (mint a többiek, akik jóval tovább éltek), hanem magához vegye őt az Úr - vagyis a többiek nem voltak a szöveg alapján olyan tiszták, hogy ilyesfajta kegyben részesüljenek. De mindez talán mindegy is, hiszen sem itt, és emlékeim szerint később sem adnak indoklást mindezekre sem a szöveg lejegyzői, sem a Biblia későbbi összeállítói: így csak a találgatásoknak van tér, nem megalapozott magyarázatoknak, amin szerintem az sem segít, hogy az adott esetben más népektől "kölcsönvett" mítoszok és mondatöredékek is hemzsegnek a mai szemmel nyilvánvaló képtelenségektől és anakronizmusoktól. Úgyhogy lehetséges, hogy mindketten csak, úgymond, a szart pofozgatjuk. :)
Persze könnyen el tudom képzelni, és valamilyen szinten meg is értem, hogy sokan vonzónak tartják a Bibliát olvasgatva ezeket az életkorokat, és szeretnék felfedni ennek "titkát", ahelyett, hogy a vágyálmok szemétdombjára hajítanák ezt a históriát, ahová szerintem való. Én például, tekintve sok 70-80 éves ember szellemi és fizikai állapotát, ha lehetséges lenne sem szeretnék évszázadokig élni. De - talán mondhatom, hogy szerencsére - ez nem lehetséges.
Az iménti nézőpontomhoz még annyit hozzátennék, hogy ha még a szentté avatott, tisztának mondott embereknek - akik állítólag haláluk után is képesek hébe-hóba csodákat tenni - sem sikerült elérni ezeket az elképesztő életkorokat, még megközelítőleg sem, emellett az erre vonatkozó kutatások és fejtegetések is egyöntetűen azt mutatják, hogy a régebbi emberek átlagosan jóval kevesebb ideig éltek, mint a maiak, én nagyon hajlok arra, hogy azt gondoljam, hogy az "akkoriak" állítólagos tisztaságára alapozó érvelés csak kényszeredett kísérlet arra, hogy fából vaskarikát csináljanak egyesek. (Már csak e kísérletek alapján sem gondolom személy szerint, hogy itt átváltási problémáról lenne szó. Emellett miért álltak volna elő hirtelen, ráadásul évszázadokkal később azzal, hogy a korábbi szó szerinti értelmezéssel ellentétben ezt allegóriaként kell értelmezni?)

Ami a Kivonulás könyvét illeti, a türelmedet kell kérnem. Ha az eddigi tempóban haladok, akkor annak fejtegetése nem az elkövetkező pár hétben lesz, sajnos. Mindenestre feltártál előttem egy lehetséges értelmezést, amire eddig nem gondoltam az aranyborjúval kapcsolatban. :D (Én idáig a bálványállítás következményein agyaltam leginkább, mintsem magán a fukszból öntött bálványon - vagyis azon, hogy Mózes parancsára le lett gyilkolva mintegy háromezer ember. Cseberből vederbe: kimenekítjük a népet Egyiptomból, aztán legyilkoljuk nagy részét...)

Egyébként nem is tudod, mennyire lekötelezel a bizalmaddal - igyekszem rá is szolgálni. Az igazság az, hogy a blogot elsősorban magam miatt kezdtem el írni, mondhatni hobbiból, szárnypróbálgatásként, hogy dokumentáljam, milyen személyes gondolataim támadnak saját ismereteim alapján, miközben a Bibliát, a történelem talán legnagyobb hatású bestsellerét olvasom (újra). Ismeretségi körömből kiindulva még mindig meglep egy kicsit, hogy ez másokat is érdekel. (Egyébként egy másik poszt alatt olvasható hozzászólások szerint az én megközelítésem a szellemi sivatag. Oh, well.)

Az Ellenálló 2016.12.15. 04:16:04

@NETSi: Irónikusnak tartom, hogy sok esetben mi ateisták jobban ismerjük a Bibliát, mint maguk a hívők. Talán ha többen olvasnák el, akkor ők is rájönnének a barbárságra, melyet közvetít a könyv.
Már alig várom az újabb írásodat :)
süti beállítások módosítása