Gyanítom, hogy a hitetlen Scopes mai forró délelőttön kezdődő pere leginkább ahhoz a tárgyaláshoz hasonlatosan fog zajlani, amit nemrég egy szesztilalmi ügynök túlkapásai miatt folytattak le Union Hill városában: vagyis az ítélkezési jog és gyakorlat lehető legszigorúbb, betű szerinti figyelembe vételével és betartásával.

Rigorózus alapossággal, a legmesszebbmenőkig védelmezni és biztosítani fogja a bíró is, és az esküdtszék is a vizsgálati foglyot megillető minden jogot, akinek személyét és érzéseit emellett Tennessee állam teljes katonai és haditengerészeti ereje fogja oltalmazni. Mindenkire erélyes retorzió vár majd, aki megcsavarja a vádlott orrát, nyilvánosan imádkozik kárhozatáért, vagy akár csak kinyújtja rá a nyelvét a háta mögött. Ám mindezek ellenére, amikor végül elérkezik az ítélet kihirdetésének az ideje, a vádlott menni fog a levesbe, méghozzá a helyesen és erényesen gondolkodó emberek tapsviharától kísérve.

Az a per azonban, ami valóban számítani fog, azt követően fog csak elkezdődni, miután a hitetlen Scopest elítélték és eltávolították a színről. Ekkor ugyanis a vizsgálati fogoly szerepét annak a Tennessee államnak a törvényhozó testülete fogja átvenni, amelyik életbe léptette a Butler-törvényt - eme eljövendő tárgyalás esküdtszéke pedig azon eminens, igazságszerető és józan igazhitűek felvilágosult csoportjából lesz delegálva, akiknek szent meggyőződése, hogy ha egy ló farkából lehullott szőrszálat egy üveg vízbe tesznek, az majd kígyóvá fog változni. A hitetlen Scopes pere valójában nem több egyfajta előzetes meghallgatásnál, amihez Dayton templomkórusa szolgáltatja a talpalávalót. Merthogy e keresztény fundamentalista völgyben éppen annyira lehetséges olyan esküdtszéket összerakni, ami előítélet-mentes és elfogulatlan lenne a hitetlen Scopest illetően, mint a Wall Streeten összerakni egy olyan esküdtszéket, ami előítélet-mentes és elfogulatlan lenne egy bolsevikot illetően.

Hadd bocsássam előre, hogy az előítéletességet itt pusztán a szó filozófiai minőségében értem. Amint azt tegnap megírtam, e hithű dombvidéken alig-alig tapasztalható az a szokásos, jól ismert rosszindulat és ármánykodás, aminek más keresztény többségű városokban már oly sokszor voltam tanúja. Hogyha Dr. Crabbe tiszteletes (George William Crabbe [1875-1951] 41 éven át volt a Kocsmaellenes Liga ügyvivője Ohio, Nyugat-Virginia, Maryland és Delaware államokban - NETSi) valaha olyan emberségesen és megértően találna beszélni a szeszcsempészekről, mint ahogy a daytoni teológusok értekeznek Scopesról - sőt Darrowról és Malone-ról is -, akkor klérusi munkáltatói valószínűleg istenítéletnek vetnék alá, ha ez még ma is lehetséges volna hivatalosan. Daytonban szemernyi keserűség sincs a levegőben. Viszont nincs szemernyi kétely sem a tárgyalás kimenetelét illetően. Korábban az év során egyöntetű helyeslés, és csupán maroknyi hitetlen alig hallható tiltakozása kíséretében el lett döntve, hogy az evolúció „hipotézise” profán, embertelen és Isten ellen való: így tehát nem volt más hátra, mint ezt a szinte teljes mértékben egybehangzó véleményt átültetni a törvény zsargonjára - amit meg is tettek a Butler-törvénnyel.

A városatyák ugyanúgy, ahogy Bryan ünnepélyes bevonulása után, Darrow érkezésekor is baktettet rendeztek, ám afelől senkiben sincs még halovány kétség sem, hogy igazából kinek az oldalán áll a nézősereg. És, persze, afelől sincs, hogy a bírósági lajstromba vett harcedzett és igaz esküdtek kinek az oldalán állnak e kellemes küllemű, fundamentalista városkában. Attól a naptól kezdve, hogy megérkezett, Bryan rögvest nekilátott körbeizzadozni Rhea megye településeit, itt is, ott is beszédeket intézve különféle szervezetekhez, melyekben eléjük tárta az Úr Elvitathatatlan Szavát a maga mézes-mázas, behízelkedő és leplezetlenül szenteskedő modorában - mindezt tette, gondolom, azért, hogy az eleve és előre borítékolható vallási egybehangzóság duplán egybehangzó legyen. A védelem tegnap óvatosan utalt rá, hogy Bryan előzetes aknamunkája olyan, mint amikor egy futó a startpisztoly eldördülése előtt iramodik meg - sőt, akár még a bíróság pártatlanságának megsértéseként is lehetséges értelmezni. Ám nincs olyan igazhitű daytoni, aki hitelt adna a védelem szavainak: merthogy e hasonszőrű baptisták és metodisták számára az, amit Bryan mond, igazándiból nem érvelés, hanem a szerény és méltóságteljes kinyilatkoztatása a nyilvánvalónak.

Mindeközben az utánpótlás is folyamatosan szivárog Daytonba, némelyikük meglehetősen váratlan helyekről. Tegnap például az a kéretlen tisztesség ért engem, hogy jelen lehettem, amikor a Louisville-i Patrick Callahan ezredes 250000000 katolikus fundamentalistát számláló serege élén bevonult a városba. Az ezredes, és a tiszteletbeli ezredesi rangra emelt Bryan ezt követően megölelték egymást, túlestek a katonai és jogi formaságokon, majd visszavonultak a Hicks testvérek ügyvédi irodájába egy meredek lépcsőn, hogy megtárgyalják az elkövetkező napok stratégiáját. Callahan ezredes követői természetesen csak átvitt, jogi fikciós értelemben voltak jelen, Dayton ugyanis képtelen lenne befogadni egy ekkora sereget. Hús-vér alakban csak az ezredes és az ő szárnysegédei jelentek meg a városban. Mindazonáltal nem lennék meglepve, ha az említett 250000000-t is, és az általuk leadott voksokat is regisztrálták volna a bírósági jegyzőkönyvekben...

Balszerencsémre valamivel később szópárbajba keveredtem Callahan ezredessel egy kánonjogi kérdést illetően, amikor is azon álláspontomat tártam a jó ezredes elé, hogy a római katolikus egyház vallási dogmákat érintő kérdésekben rendszerint nem hagyatkozik olyan laikusokra, mint ő: az ilyen ügyeket ugyanis jellemzően kinyilatkoztatások fogadására képes, különleges jogkörökkel rendelkező egyházi hatóságokra bízzák, melyekben az utolsó szó mindig Róma püspökét illeti. Azt is megjegyeztem továbbá - talán kissé kevélyen -, hogy e hatóságok körében meglehetős nézetkülönbségek mutatkoznak a szerves evolúció kérdéskörét illetően: hogy írásaikban ugyanúgy fellelni találékony érveléseket mellette, mint erőszakos apellátákat ellene. Mindezen észrevételeimet Callahan ezredes egy szívélyes kézmozdulattal legyintette el. Ő csak azért van itt, mint mondta, hogy minden erejével védelmezze a Szent Szövegek tekintélyét, hogy segítse és vigasztalja öreg barátját, Bryant, valamint hogy ellenerőként szolgáljon az agnosztikusok és hitetlenek azon érveivel és rikácsolásával szemben, ami elmondása szerint nem is érdekelhetné őt kevésbé, hiszen az ő hite megingathatatlan. Végül hosszas előadásba kezdett a szesztilalomról, amit egyébként üdvözöl, és a kórokozó-elméletről, amit meg badarságnak tart.

Korábban egy valamelyest hitelesebbnek mondható önjelölt hittérítő is megjelent a városban T. T. Martin tiszteletes személyében, aki a mississippibeli Blue Mountainből érkezett. A jó tiszteletes már korábban kibérelt magának egy üzlethelyiséget, amit telepakolt olyan címeket viselő pamfletekkel, mint Evolúció: A romlás útja, A Pokol és a középiskolák és Mindenható, vagy majom? - emellett esténként az „istentelen tudomány terjesztőinek” szóló szenvedélyes beszédeket tart a bíróság épülete mögötti parkolóban.

Martin tiszteletes jóvágású, kellemes modorú, hófehér hajú idős úriember, aki évekig volt a tudomány professzora egy baptista egyetemen, és beható kutatásokat végzett az Ótestamentum biológiát érintő passzusai kapcsán. Ma elmondta nekem, hogy az étkezésre vonatkozó előírások a Leviták könyvében olyannyira leleményesek, hogy véleménye szerint kiötlésük még a mindenható számára is hatalmas attrakció lehetett. A háziasított disznó húsa hagyományosan elkészítve, mint mondta, gyakorlatilag halálos méreg, viszont besózva és füstölve vélhetően ártalmatlan. Beavatott abba is, hogy kutatásai alapján minden tizenhárom tehénből hét és fél teljességgel mentes a tuberkulózistól, ám minden tizenhárom malacból tizenkettőben megvan ez a betegség, ráadásul igen előrehaladott és fertőző formában. A zsidók, akiknek dogmáik tiltják a disznóhús fogyasztását, immunisak a kórra. A hiteles történelmi feljegyzések, állította a tiszteletes, egyetlen olyan zsidót sem említenek, aki tuberkulózisba halt volna bele. (Arra a kérdésemre már nem tudott válaszolni a jó tiszteletes, hogy a zsidók hogyan tettek szert állítólagos immunitásukra, ha nem fogyasztottak disznóhúst. Ahogy arra sem, hogy mindazok a népek, melyek az idők során behódoltak a disznóhús-fogyasztás istentelen gyakorlatának, hogyhogy nem tűntek el.)

Martin tiszteletes és Callahan ezredes jelenléte érezhetően újult magabiztosságot adott a vád képviselőinek. Előbbi mintegy bizonyításként szolgál arra, hogy a tudomány művelői mégsem mind ateisták (habár a jó tiszteletes működésére a tudomány szót használni talán túlságosan is megengedő), utóbbi pedig arra, hogy egy közös ellenséggel szembekerülve a különböző keresztény felekezetek minden további nélkül képesek a szőnyeg alá seperni mindazon kibékíthetetlen ellentéteiket, melyekért „békeidőkben” rendszerint egymás torkát marják. És noha az ilyesfajta bátorítás kétségtelenül meglódíthatja valamelyest a vád szekerét, ez esetben egészen biztosan nincs erre szükség - annyit érnek el ezzel csupán, hogy még egy réteg habbal látják el tortájukat, amiről a szagából ítélve már amúgy is mindenki tudja, hogy odakozmált. Ha más államokban nem is, de Tennessee-ben hatályban van az evolúcióellenes törvény, így Daytonnak nincs más dolga, mint a hitetlen Scopest hajthatatlanul fair és tárgyilagos perben részesíteni - és ezzel ők is tisztában vannak. A vádlott alkotmányos jogait anyatigris módjára fogják védelmezni. Nem fogják hagyni, hogy felmerüljön a tárgyalóteremben bármilyen kérdés, ami eltéríthetné az ügytől az esküdtszék gondolatait, például hogy a vádlott kire szavazott az előző elnökválasztáson. És nem fogják hagyni azt sem, hogy bármi útját állja az újdonsült Bryan ezredes vitézi erőfeszítéseinek, hogy feltárja azt, amit ő igazságnak gondol. Mindenki kínosan udvarias lesz a vádlottal, hiszen korábban egyöntetű megbecsülés övezte őt Daytonban.

Mindazonáltal rendkívüli szerencse a hitetlen Scopes számára, hogy a Teremtés könyvében foglaltaknak ellent mondani csak szabálysértésnek minősül a jelenlegi Tennessee-i törvények értelmében, amiért maximum pénzbírságot lehetséges kiróni, és nem nyilvános megkorbácsolást, kényszermunkát, vagy a Fort Alcatrazba való száműzetést. - Dayton, Tennessee, 1925. július 10.

(Baltimore Evening Sun)

A fordítás alapjául szolgáló forrás:

T. Joshi (szerk.): H. L. Mencken on Religion. Prometheus Books, New York, 2002. 197-200. o.

Előzmények:

Szelet örökölni

A Tennessee-cirkusz

Homo Neandertalensis

Államilag szabotált pedagógia

Ki sokat markol